A magyarországi németek elhurcolásának emléknapja

 

A magyarországi nemzetiségek jogainak védelméért felelős ombudsmanhelyettesként kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy megemlékezzünk a hazai nemzetiségi közösségek identitásának részét képező történelmi eseményekről. 1946. január 19. nem csak a német közösség számára tragikus dátum, ez a nap a magyar társadalom számára is szomorú memento, amely soha nem feledhető: hasonló tragédia megelőzéséért tenni mindannyiunk emberi kötelessége. 

A magyarországi németek elhurcolásának napja az Országgyűlés döntése alapján 2012 óta hivatalos magyar állami emléknap.

A kollektív bűnösség hamis és bűnös eszméjére hivatkozva 1946 és 1948 között csaknem kétszázezer német nemzetiségű magyar állampolgár vált jogfosztottá és kényszerült hazája elhagyására. A döntés hatására emberi kapcsolatok szakadtak szét, közösségek szűntek meg, települések néptelenedtek el, és családok ezrei váltak üldözötté, vagyontalanná a nemzetiségi származásuk okán. 

A jelenlegi hazai németség, a hetvenkét évvel ezelőtti hatalmas emberveszteség ellenére, erős identitásának és összetartásának köszönhetően széles körben képes az Alaptörvényben és a nemzetiségi törvényben is rögzített oktatási és anyanyelvhasználati jogait gyakorolni és fejleszteni, az anyanemzettel gyümölcsöző kapcsolatokat ápolni. A hazai német közösség kiterjedt és jól működő nemzetiségi önkormányzatokat működtet, amelyek kiemelkedő jelentőségű feladatokat látnak el a nemzetiségi nevelési-oktatási és kulturális intézményrendszer fenntartása során. Bár a németek kitelepítéséről szóló döntés a magyarországi németség meggyengítését szolgálta, hosszú távon a történelem igazságot szolgáltatott. A kitelepítés tragikus eseménye identitáserősítő tényezővé vált a hazai németség körében, másrészt a kitelepítettek nagy része Németországban is megőrizte Magyarországhoz és az otthon maradottakhoz való kötődését.

A németek elhurcolását elrendelő szégyenletes döntés után immár hetvenkét évvel érdemes tudomásul venni, hogy a történelem ítélőszéke előtt soha nem állják meg a helyüket azok a pillanatnyi érdekek alapján hozott és az alapvető emberi jogokat nyilvánvalóan semmibe vevő döntések, amelyek a társadalom problémáiért egyes embercsoportokat tesznek felelőssé.

 

Szalayné Sándor Erzsébet Prof. HC
egyetemi tanár, ombudsmanhelyettes