Országos Református Cigánymisszió konferencia

Együtt az úton - Kethane po Drom

2019. május 28-án konferenciát tartott az Országos Református Cigánymisszió a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalában, amely során az egyház cigányok közötti hitéleti és felzárkózási szolgálatai, valamint a társfelekezetek misszióinak képviselői osztották meg tapasztalataikat egymással.

Az eseményen megjelenteket Balogh Zoltán lelkipásztor igei gondolatokkal köszöntötte, majd Szalayné Sándor Erzsébet Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes ismertette a tanácskozást megnyitó gondolatait.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A roma közösség értékeinek és kihívásainak megismerése, a békés társadalmi együttélés biztosítása, a segítségnyújtás a bajban egyszerre keresztyéni és emberi jogi hivatás is, mondta a biztoshelyettes. Olyan közös hivatás, amely egyedül lehetetlen, de együtt lehetséges; egyedül kilátástalan, de együtt reményteli, egyedül küzdelmes, de együtt felszabadító erejű, nekünk és a ránk bízott roma közösség számára egyaránt.

Szalayné Sándor Erzsébet beszédében utalt rá, hogy a hazánkban élő roma közösség problémái rendkívül szerteágazóak, nemzetiségi jogi, szociális jogi és társadalmi vonatkozásai egyaránt jelentősek. A magyarországi cigányság helyzetét ugyanakkor napjainkban sem elsősorban a roma közösséghez való tartozás nemzetiségi jogi és kulturális sajátosságai határozzák meg, hanem az a körülmény, hogy a társadalom mélyszegénységben élő, szociális, lakhatási, egészségügyi, munkaerő-piaci és oktatási nehézségekkel küzdő, gyakran halmozottan hátrányos helyzetű térségekben élő rétegében a romák aránya sokszorosan felülreprezentált.

A szegénység és a társadalmi kirekesztés önmagukban az emberi méltósághoz való alapjoggal ütköző jelenségek, hívta fel rá a figyelmet a nemzetiségi biztoshelyettes. Az a tény, hogy hazánkban egy roma honfitársunknak jóval nagyobb valószínűséggel kell ilyen kihívásokkal szembenéznie mint egy nem romának, azzal jár, hogy a szegénység elleni küzdelem hazánkban különösen komplex feladat. Ez pedig a társadalom valamennyi szereplőjétől, különösen pedig az államtól, egyházaktól és civil szervezetektől is komoly, összehangolt és értékalapú fellépést igényel.

A következő évek kritikus kérdése a biztoshelyettes szerint az lesz, hogy az oktatás és képzés, valamint a helyi sajátosságoknak megfelelő munkahely-teremtés kiküszöbölheti-e a közfoglalkoztatást és segíthet-e az elsődleges munkaerő-piacra való stabil visszatérésben. A megindult és jelenleg is zajló európai uniós forrásokra épülő képzési programok célszerűbb felhasználása, fenntarthatósága és az elhelyezkedési mutatók folyamatos monitorozása kulcskérdés az eredmények fenntartása érdekében.

Ugyanakkor, a szegénység elleni küzdelem nem választható el a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció elleni harctól sem. Csak akkor adhatunk reményt a társadalmi felemelkedésre a nehézségekkel küzdők számára, ha biztosak lehetnek abban, hogy származásuk, nemzetiségi hovatartozásuk miatt nem érheti őket hátrány.

A kirekesztésről szólva a nemzetiségi biztoshelyettes arra is kitért, hogy nem maradhatnak említés nélkül azok a tragikus események sem, amelyek kitörölhetetlen nyomokat hagytak a magyarországi cigányságnak a többségi társadalomhoz való viszonyában. Akár a romákkal szemben elkövetett tíz évvel ezelőtti gyilkosságsorozat áldozataira, akár a roma holokauszt áldozataira emlékezünk, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a bekövetkezett szörnyűségeknek hosszas előtörténete volt.

Tanulnunk kell a történelem fájdalmas tapasztalataiból, és fel kell ismernünk azokat a veszélyes folyamatokat, amelyek hasonló reakciókat indítanak el társadalmainkban. Az áldozatokra való méltó megemlékezés, a történtekkel való szembenézés, a gyűlöletbeszéddel és gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni határozott fellépés, így többek között a roma holokauszt megfelelő módon történő oktatása olyan eszközzé válhat, amely nemcsak azt segítheti elő, hogy a roma/cigány közösségek élhessenek az Alaptörvényben meghatározott önazonosságuk szabad vállalásához és megőrzéséhez való jogukkal, hanem arra is alkalmas lehet, hogy a társadalom tagjaiban kialakítsa és megerősítse azt az értékrendet, amely az emberi jogok általános tiszteletén alapszik.

Zárógondolataiban a biztoshelyettes arra hívta még fel a megjelentek figyelmét, mennyire fontos odafigyelnünk a jó és lelkesítő példákra, a „mindennapi hősökre”, akik származásukat felvállalva reményt adhatnak és utat mutathatnak azok számára is, akik ma még nem látják a hátrányos helyzetükből való kitörés lehetőségét. Ezért is fontos támogatnunk a keresztény roma szakkollégiumban élő roma fiatalokat és azokat az általános és középiskolás gyerekeket, akik minden anyagi nehézség és talán szülői támogatás hiányában szeretnének kitörni a lehetetlen helyzetükből.