Hazai tevékenységünk Hazai tevékenységünk

 

Ezen az oldalon betekintést nyújtunk a Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes feladat-és hatáskörét meghatározó szabályozásba, illetve gyakorlati munkájába, valamint bemutatjuk a hazai nemzetiségi jogvédelmi rendszer sajátosságait.

A Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes 2018. évi tevékenységének összegzése

Az Alapvető Jogok Biztosa és a Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes, mint alkotmányos intézmények

Az ombudsman (svéd eredetű szó, jelentése: a király embere), magyar nevén alapvető jogok biztosa, olyan saját hivatallal rendelkező, a parlamentek által megválasztott köztisztviselő, aki tevékenységében más állami szervektől független, és csak az őt megválasztó országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Az ombudsman feladata elsősorban a közigazgatásban, de az igazságszolgáltatás kivételével valamennyi állami szervnél, panasz alapján vizsgálat indítása, a jogsértőnek talált gyakorlatról a szerv értesítése és a panaszos jogainak képviselete. Az ombudsman nem hozhat kötelező intézkedéseket, nem alkalmazhat jogi szankciókat. Az ombudsman ellenőrzési tevékenysége főként azért fontos, mert jogi szakértelemmel képes az egyének vagy más panaszosok olyan jogsérelmeinek orvoslását elősegíteni, amely jogsérelmek az adott állami szervek normális működése során nem kapnak orvoslást.

Magyarországon az Alkotmány 1989. évi módosításáig szó sem lehetett olyan független ellenőrző szervek létrehozásáról, mint az ombudsman, az Alkotmánybíróság vagy az Állami Számvevőszék, mivel az alkotmány a hatalom egységének elvét hirdette, és nem a hatalommegosztást. Az alkotmány módosítása után az ombudsmanok tevékenységének részletes szabályozására megalkották az 1993. évi LIX. törvényt az országgyűlési biztosokról. 

Korábban a következő ombudsmanok voltak:

  • Állampolgári jogok biztosa
  • Adatvédelmi biztos
  • Kisebbségi jogok biztosa
  • Jövő nemzedékek biztosa (2008-tól)

2012-től a négy ombudsmani tisztség helyett egyetlen alapvető jogok biztosa tisztség jött létre. 2013-tól Dr. Székely László tölti be a megtisztelő feladatot.

A jelenleg Magyarországon fennálló nemzetiségi jogvédelmi rendszer egyik kiemelkedő intézményeként az Alaptörvény 30. cikkének felhatalmazása alapján az alapvető jogok biztosa, illetve átruházott hatáskörben a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes alapjogvédelmi tevékenységet lát el, az alapvető jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltatja, orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményez. Az alapvető jogok biztosát, csakúgy mint helyettesét az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával hat évre választja.

A nemzetiségi ombudsmanhelyettes feladat- és hatáskörében eljárva figyelemmel kíséri a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülését, valamint közreműködik az alapvető jogok biztosának eljárásában, vizsgálatai során.

A magyarországi nemzetiségi jogvédelmi rendszer kiemelkedő szereplőjeként 2012. január 1-től az alapvető jogok biztosának a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettese az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. CXI. törvény 3. § (2) bekezdése alapján figyelemmel kíséri a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülését, és

  • rendszeresen tájékoztatja az alapvető jogok biztosát, az érintett intézményeket és a nyilvánosságot a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatairól;
  • felhívja az alapvető jogok biztosa, érintett intézmények és a nyilvánosság figyelmét a nemzetiségeket érintő jogsértés veszélyére;
  • az alapvető jogok biztosának hivatalbóli eljárás megindítását javasolhatja;
  • közreműködik az alapvető jogok biztosának vizsgálatában;
  • javasolhatja, hogy az alapvető jogok biztosa az Alkotmánybírósághoz forduljon;
  • véleményezi a Kormány társadalmi felzárkózásról szóló stratégiáját és figyelemmel kíséri a Magyarországon élő nemzetiségeket érintő célkitűzéseinek megvalósulását;
  • javaslatot tehet a Magyarországon élő nemzetiségek jogait érintő jogszabályok megalkotására, módosítására; valamint
  • nemzetközi tevékenységével elősegíti a Magyarországon élő nemzetiségek érdekeivel kapcsolatos hazai intézményrendszer értékeinek bemutatását.

A nemzetiségi ombudsmanhelyettes, mint a nemzetiségi jogvédelem központi szereplője munkája során kiemelt figyelmet fordít a Magyarországon élő elismert nemzetiségi közösségekkel (nemzetiségi szószólók, országos nemzetiségi önkormányzatok és intézményeik), valamint a nemzetiségi jogvédelmi rendszer más szereplőivel való folyamatos kapcsolattartásra.

Az Alaptörvény értelmében az alapvető jogok biztosa évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek. A beszámoló elkészítésében a nemzetiségi biztoshelyettes is közreműködik, bemutatva az éves tevékenységét a nemzetiségi jogvédelem területén.

Dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet 2013. október 21-ike óta viseli a nemzetiségi jogok védelmezője kitüntető címet és látja el ombudsmanhelyettesi feladatait, a Magyarországon elismert tizenhárom nemzetiségi közösség, nevezetesen a bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, roma, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán közösségek jogi védelmét.

 

A nemzetiségi jogok nemzetközi és hazai helyzete

A nemzetiségi közösségek jogvédelme integráns részét képezi az emberi jogok nemzetközi védelmének, fontos azonban megjegyezni, hogy a vonatkozó nemzetközi jogi szabályozás az államok kezdeményezésén és megegyezésén alapul, az elfogadott dokumentumok tehát a szuverén államok érdekeit, akaratát és kölcsönös kompromisszumaikat tükrözik.

A nemzetközi dokumentumok közül kiemelkedő jelentőségű az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlési határozataként 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az 1992-ben elfogadott Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól, valamint az Emberi Jogok Bizottságának (2006 óta Emberi Jogi Tanács) a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 27. cikkéhez fűzött magyarázata.

A nemzetiségek jogairól és védelméről rendelkező európai és regionális okmányok közül különösen fontosak az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (1994-ig: Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet) dokumentumai – így a Párizsi Charta (1990), a Koppenhágai (1990) és a Helsinki Dokumentum (1992) –, valamint az Európa Tanács dokumentumai: a Parlamenti Közgyűlés 1201. sz. (1993) ajánlása az Emberi Jogok Európai Egyezményének a kisebbségi jogokra vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyvével kapcsolatban, az 1992-ben született Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája, valamint az 1995-ben kelt Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény.

Az Európai Unió joga közvetlenül nem érinti a nemzetiségek védelmét, az uniós jog nem tartalmaz jogalkotási hatáskört nemzetiségi kérdésekről, e tárgykörben ugyanis az egyes tagállamok a jogalkotás hatáskörét megtartották maguknak, így nemzetiségi jogvédelmi rendszerük kialakítása során nagy szabadságot élveznek. Kiemelendő ugyanakkor, hogy a nemzetiségek védelme szerepel az Unióhoz csatlakozni kívánó államok számára 1993-ban kidolgozott, úgynevezett koppenhágai kritériumok között. Az Európai Unióról szóló szerződés az Unió alapértékei között sorolja fel a kisebbségekhez tartozó személyek jogait (2. cikk). Az Unió továbbá minden politikája és tevékenysége meghatározása és végrehajtása során fellép mindenfajta (egyebek mellett) faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés ellen.

A nemzetiségek védelmében fontos szerepet játszanak az államok közötti kétoldalú megállapodások is, így Magyarország és a szomszédos országok közötti kétoldalú – nemzetiségek védelmét szolgáló – szerződések.

Összességében megállapítható, hogy a nemzetközi jog általánosnak tekinthető szabályai alapján a nemzetiségek tekintetében tilos az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, sőt, a nemzetiségek politikai- és kulturális esélyegyenlősége érdekében az államok az előnyben részesítés eszközével is élhetnek. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a nemzetiségi közösségek védelmének nem a viszonosság az alapja, tehát az államok nincsenek kötve más államok gyakorlatához, saját jogrendszerük és az állam területén élő nemzetiségi közösségek sajátosságai alapján nagy mérlegelési szabadsággal rendelkeznek jogvédelmi rendszerük kialakítása során, szabadon, az államra jellemző sajátosságaik figyelembevételével járhatnak el.

A Magyarországon élő nemzetiségek – korábbi terminológiával élve nemzeti és etnikai kisebbségek – jogainak védelme a rendszerváltozás idejére nyúlik vissza.

A Magyar Köztársaság 2011. december 31-ig hatályban lévő Alkotmánya 68. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. Eszerint az Alkotmány elismerte az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségeket, számukra a tényleges jogegyenlőség biztosítása és a hátrányok kiegyenlítése céljából kisebbségi többletjogokat garantálva. A 68. § (2) bekezdés több ilyen jogot is nevesített, így a közéletben való kollektív részvételhez, a kisebbségi kultúra ápolásához, az anyanyelv használatához, az anyanyelvű oktatáshoz, a saját nyelven való névhasználathoz, valamint helyi és országos kisebbségi önkormányzatok létrehozásához való jogot. A 68. § (3) bekezdés megfogalmazása szerint: „A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén elő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják.”. A (4) bekezdés biztosította a kisebbségek számára, helyi és országos önkormányzatok létrehozását. Az Alkotmány 68. § (5) bekezdése szabályozta, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők szavazatának kétharmada szükséges. Az Alkotmány felhatalmazása alapján és annak rendelkezései végrehajtására, 1993 nyarán az országgyűlési képviselők 96%-os támogatásával született meg a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nektv.). Fontos megjegyezni, hogy a Nektv. egy európai szinten is kiemelkedő kisebbségvédelmi rendszer bázisát tette le, amelynek alapvonalai a mai napig meghatározzák a Magyarországon elismert tizenhárom nemzetiségi közösség mindennapjait.

Az Alkotmány az 1989-es módosítással az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló fejezettel egészült ki. A 32/B. § (1) bekezdése értelmében az országgyűlési biztos feladat- és hatásköre az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságok kivizsgálása vagy kivizsgáltatása és azok orvoslása érdekében általános vagy egyedi intézkedések kezdeményezése. Az országgyűlési biztos eljárását bárki kezdeményezhette. A kisebbségi jogok intézményes védelme érdekében az Országgyűlés, mivel azt az Alkotmány 32/B. § (3) bekezdése lehetővé tette, létrehozta az azonos feladat- és hatáskörrel rendelkező kisebbségi ombudsman intézményét. Az Alkotmány rendelkezéseit végrehajtó, az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) 1. §-a az Alkotmányból ismert módon határozta meg az országgyűlési, hozzá hasonlóan a kisebbségi biztos feladatát. Az Országgyűlés először, csak a Nektv. hatálybalépését követő két évvel később, 1995-ben választotta meg az első kisebbségi ombudsmant. Dr. Kaltenbach Jenő két megbízatási időszakon keresztül 1995 és 2007 között, még dr. Kállai Ernő 2007-től 2011-ig töltötte be a kisebbségi ombudsman tisztségét, majd 2012. január 1-től az alapvető jogok biztosának helyetteseként látta el feladatait egészen 2013-ig.

Az Alaptörvény 2012. január 1-ei hatályba lépése a fenti rendelkezések többségét átvette. Az új terminológia szerint már egységesen a nemzetiségeket nevesíti és e közösségek védelméről, illetve sajátos szerepéről szól, és az Alkotmányhoz hasonlóan államalkotó tényezőként, a politikai közösség részeként ismeri el a Magyarországon élő nemzetiségeket. Az Alaptörvény XXIX. cikk (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. Ezen kívül a Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. A nemzetiségek részére korábban már biztosított jogokhoz hasonlóan, helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre (XXIX. cikk (2) bekezdés). Az Alaptörvény 2. cikk (2) bekezdése sarkalatos törvény szabályozási körébe utalja a Magyarországon élő nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában.

Az Alaptörvény szabályait a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban: Njt.) bontja ki, a Nektv. rendelkezéseit felváltva és részben átemelve, illetve kiegészítve.

Az Njt. részleteiben is rendelkezik mind a tizenhárom, Magyarországon élő nemzetiséget megillető alapvető egyéni, és – a nemzetközi standardoktól eltérő módon – kollektív jogairól. Az Njt. szerint a Magyarországon élő nemzetiségekhez tartozó személyeknek joguk van (egyéni jogok):

  • a családra vonatkozó nemzetiségi hagyományaik tiszteletben tartására;
  • a családi kapcsolataik ápolásához;
  • a nemzetiségi mivoltukkal kapcsolatos személyi adatok védelméhez;
  • családi ünnepeik, és az ezekhez kapcsolódó az egyházi szertartások anyanyelven való megtartásához;
  • saját és gyermekeik nevének, utónevének megválasztásához, anyanyelvük szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez, hivatalos okmányokon való feltüntetéséhez;
  • anyanyelvének, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához, továbbadásához;
  • az anyanyelvi oktatásban, művelődésben való részvételhez.

A kollektív jogokhoz tartoznak azok a jogosultságok, amelyek nemcsak személyhez kapcsolódhatnak. Így a nemzetiségek közösségi jogai közé tartoznak:

  • a nemzetiségi önazonosság megőrzése, ápolása, erősítése és átörökítése;
  • történelmi hagyományaik, kultúrájuk, nyelvük ápolása és fejlesztése;
  • rendezvényeik és ünnepeik zavartalan megtartása, építészeti, kulturális és vallási emlékeik, hagyományaik megőrzése, ápolása és átörökítése, jelképeik használata;
  • országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózat létrehozása;
  • az anyanyelvű vagy anyanyelvi nevelés, oktatás kezdeményezése;
  • ársadalmi szervezetek, helyi és országos önkormányzatok létrehozása;
  • a közszolgálati médiumokban a nemzetiségi műsorok rendszeres készítésének és sugárzásának biztosítása;
  • az országgyűlési képviselet.

Az Njt. a fentiek mellett tartalmazza a nemzetiségi oktatási és művelődési önigazgatásról, a nemzetiségek médiatartalom-szolgáltatással összefüggő jogairól, a nemzetiségi önkormányzatok létrehozásáról és működéséről, valamint a nemzetiségi közügyek ellátásának gazdasági alapjairól szóló rendelkezéseket.

Az Alaptörvényben biztosított önazonosság szabad vállalásához és megőrzéséhez való jog az Njt. 3. §-ában jelenik meg, amely a nemzetiség számára elemi jogaként biztosítja a nemzetiségi közösségként való létezést és fennmaradást. A nemzetiséghez való tartozás és a nemzetiségként kezelés alapjaként a szabad identitásvállalás elve szolgál. Az Njt. 11. §-ának megfogalmazása szerint valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga, a nemzetiséghez való tartozás kérdésében nyilatkozatra – főszabály szerint – senki sem kötelezhető, ugyanakkor törvény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály egyes nemzetiségi jogok gyakorlását az egyén nyilatkozatához kötheti. A nemzetiséghez tartozást és a nemzetiségként kezelést kizárólagosan az egyén döntése alapozza meg, aki szabadon határozhat a hovatartozása megvallásáról vagy elhallgatásáról. Az állam ebbe a döntésbe nem avatkozhat be, senkit nem sorolhat egy nemzetiséghez, senkit nem kötelezhet nyilatkozatra és nem akadályozhatja meg az egyén identitásvállalását. A szabad identitásvállalás elvével az Alkotmánybíróság 45/2005. (XII. 14.) AB határozatában is foglalkozott. A testület az identitáshoz való jogot az alkotmány által védett jognak tekintette, az emberi méltósághoz, valamint a személyes adatok védelméhez való alapjogokra vezette vissza. Az Njt. ugyanakkor nemcsak egy nemzetiségi identitás vállalását teszi lehetővé, a 11. § (3) bekezdése értelmében a valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása – a törvényben meghatározott kivétellel – nem zárja ki a kettős vagy többes kötődés elismerését sem. Az identitásvállalás szabadságához kapcsolódik az Njt. 13. § (1) bekezdésének szabálya, miszerint a nemzetiséghez tartozó egyén joga, hogy nemzetiséghez tartozását hivatalos statisztikai adatgyűjtés alkalmával önkéntesen és névtelenül megvallhassa, így például az országos népszámlálások alkalmával. A nemzetiségi jogok jogosultjainak azonosítása a szabad identitásvállalás korlátozását jelenti, ugyanakkor az előnyben részesítő intézkedések igénybevételéhez a jog megkívánhatja, hogy az érintett nyilatkozatával azonosítsa nemzetiségi hovatartozását. Tekintettel arra, hogy az ilyen azonosítás az identitáshoz való jog korlátozását jelenti, az csak feltétlenül szükséges esetben és arányos módon alkalmazható.

A fentiekből következő állami kötelezettség az egyenlő bánásmód biztosítása és a hátrányos megkülönböztetés tilalma is, amelyet az Alaptörvény XV. cikke rögzít. Ennek értelmében a törvény előtt mindenki egyenlő. Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. Az Njt. 7. §-a szerint a nemzetiséghez való tartozás miatt tilos az egyenlő bánásmód követelményének bárminemű megsértése. Emellett az Njt. 9. §-a értelmében Magyarország tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely a nemzetiségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását, a többségi nemzetből történő kirekesztését, elkülönítését célozza, vagy ezt eredményezi, a nemzetiségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak megváltoztatására irányul, a nemzetiséget vagy nemzetiséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldözi, megfélemlíti, életkörülményeit nehezíti, jogai gyakorlásában akadályozza, vagy a nemzetiség erőszakos ki- vagy áttelepítésére irányul. Magyarország nemzetközi kapcsolataiban fellép minden olyan politikai törekvés ellen, amely a felsorolt következményekhez vezet. Az ilyen politika elleni védelem nyújtására hazánk a nemzetközi jog eszközeivel és nemzetközi szerződések révén is törekszik.

A Magyarországon elismert nemzetiséghez tartozó személyek és nemzetiségi közösségek anyaországgal való kapcsolattartását ugyancsak az Njt. garantálja. Az Njt. 4. § (1) bekezdés b) pontja biztosítja a nemzetiségi közösségeknek és a nemzetiséghez tartozó személyeknek az óhazával való kapcsolattartáshoz való jogot, valamint a (2) bekezdés szabályozza a nemzetiséghez tartozó személy jogát arra vonatkozóan, hogy mind az óhazával és a nyelvnemzetek állami és közösségi intézményeivel, mind a más országban élő nemzetiségekkel kapcsolatot tartson. A fentiek alapján az Njt. egyéni és közösségi jogként is megfogalmazza a kapcsolattartáshoz való jogot. Fontos megemlíteni Magyarország és a szomszédos államok között létrejött kétoldalú egyezményeket, amelyek mindegyike kölcsönösen biztosítja nemzetiségi közösségeik részére az anyaországgal való rendszeres kapcsolattartást.

Az Alaptörvényben is nevesített anyanyelvhasználathoz való jog a magánéletben és a közhatalommal való kapcsolataikban megilleti a nemzetiséghez tartozó személyeket. Bár a magánélet nagyrészt kívül esik a jog által szabályozható szférán, az Njt. 15. §-a kifejezetten rendelkezik a családi és egyházi közösségekre vonatkozó nemzetiségi hagyományok tiszteletben tartásához, családi kapcsolataik ápolásához, családi ünnepeiknek anyanyelven történő megtartásához és az ezekhez kapcsolódó, vallási közösség által végzett szertartások anyanyelven való lebonyolításának igényléséhez való jogáról. A közhatalommal való kapcsolattartás során, az Njt. 5. §-a értelmében az anyanyelv használatot bírósági eljárások során és a közigazgatási eljárásokban a vonatkozó eljárási törvények biztosítják. Így a bírósági eljárások során biztosított az anyanyelv használata, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 6. § (2) bekezdése és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 9. § (2) bekezdése, valamint a közigazgatási hatósági eljárások során, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 9. §-a értelmében. A nemzetiséghez tartozó képviselő és a nemzetiségi szószóló az Országgyűlésben, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testületben a nemzetiségi képviselő anyanyelvét is használhatja.

A saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz való – Alaptörvényben is biztosított – jog tartalmát az Njt. részletezi. Az Njt. 16. §-a tartalmazza a nemzetiséghez tartozó személy jogát arra, hogy anyanyelvén használja a családi és utónevét, valamint családi és utónevének hivatalos elismeréséhez való jogát. A nemzetiséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének saját nemzetiségének megfelelő megválasztásához és nemzetiségi nyelve szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez. A nem latin írásmóddal történő bejegyzés esetén kötelező a fonetikus, latin betűs írásmód egyidejű alkalmazása is. A nemzetiséghez tartozó személy nevét kérésre a személyazonosító igazolvány – az anyakönyvi bejegyzésben foglaltnak megfelelően – nemzetiségi nyelven is tartalmazza. Továbbá a jogszabály lehetővé teheti, hogy más hatósági igazolvány a nemzetiséghez tartozó személy nevét – az anyakönyvi bejegyzésben foglaltnak megfelelően – nemzetiségi nyelven is tartalmazza. Az egyéni nemzetiségi névhasználathoz való jog eljárási és részletszabályait az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény tartalmazza. Az Njt. 18. §-a közösségi névhasználati jogként nevesíti, hogy a nemzetiségeknek a közösségi névhasználathoz fűződő jogaik gyakorlása során joguk van a történelmileg kialakult helységnevek, utcanevek és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelölések használatához. A 6. § (2) és (3) bekezdései szerint azokon a településeken, ahol valamely nemzetiségnek a népszámlálás során regisztrált aránya eléri a húsz százalékot, az érintett települési nemzetiségi önkormányzat kérésére a helyi köztisztviselői és közalkalmazotti, valamint közjegyzői és bírósági végrehajtói állások betöltése során – az általános szakmai követelmények megtartása mellett – biztosítani kell az adott nemzetiség anyanyelvét is ismerő személy alkalmazását. Azokon a településeken, ahol valamely nemzetiségnek a népszámlálás során regisztrált aránya eléri a tíz százalékot és a településen nemzetiségi önkormányzat, vagy nemzetiségi egyesület működik, az érintett települési nemzetiségi önkormányzat, vagy nemzetiségi egyesület kérésére a helyi önkormányzat által fenntartott vagy finanszírozott médiaszolgáltató rendszeres nemzetiségi közszolgálati műsort biztosít az adott településen élő nemzetiségi közösség anyanyelvű tájékoztatása érdekében. A rendelkezés a helyi önkormányzat által kiadott vagy finanszírozott sajtótermékre is vonatkozik.

Magyarország – törvényei keretei között – biztosítja a nemzetiségi közösségeknek rendezvényeik és ünnepeik zavartalan megtartásához, építészeti, kulturális, kegyeleti és vallási emlékeik, hagyományaik megőrzéséhez, ápolásához és átörökítéséhez, jelképeik használatához fűződő jogait (Njt. 20. §).

A nemzetiségi közösségek részére biztosított közéletben való kollektív részvétel, részben a nemzetiségi önkormányzatok létrehozásával valósul meg. Az Njt. 2. § b) pontja értelmében nemzetiségi önkormányzat a törvényben meghatározott nemzetiségi közszolgáltatási feladatokat ellátó, testületi formában működő, jogi személyiséggel rendelkező, demokratikus választások útján az Njt. alapján létrehozott szervezet, amely a nemzetiségi közösséget megillető jogosultságok érvényesítésére, a nemzetiségek érdekeinek védelmére és képviseletére, a feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetiségi közügyek, háromszintű, így települési, területi vagy országos szinten történő önálló intézésére jön létre. Magyarországon a személyi elven alapul a nemzetiségi önkormányzati rendszer, amely elsősorban a nemzetiségek kulturális autonómiájának megvalósulását szolgálja, és a kulturális autonómia megvalósulásának szervezeti kereteit jelenti. Az Njt. 10. §-a a nemzetiségi önkormányzatok alapvető feladataként nevesíti a nemzetiségi érdekek védelmét és a képviseletét feladat- és hatáskörének gyakorlásával.

Az Alaptörvény biztosítja a nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.) határozza meg a nemzetiségeknek az Országgyűlés munkájában való részvételük, országgyűlési képviseletük feltételrendszerét, végrehajtva az Alaptörvény 2. cikk (2) bekezdését. A Vjt. szabályai lényegüket tekintve a kedvezményes mandátumszerzés feltételeit határozzák meg. A feltételek fennállása esetén, a nemzetiségi listán induló képviselőjelöltek kedvezményes mandátumot és ezzel együtt teljes körű képviselői jogosultságokat szereznek, saját nemzetiségi közösségük országgyűlési képviseletére. A Vjt. szabályai további kedvezményben részesítik a nemzetiségi listát állító, azonban kedvezményes mandátumot nem szerző nemzetiségeket. A Vjt. 18. § (1)-(2) bekezdéseinek értemében az ilyen nemzetiséget szószóló képviseli az Országgyűlésben. A 2014. évi országgyűlési választások során első ízben kapott lehetőséget a tizenhárom magyarországi nemzetiségi közösség a választásokon való részvételre, ennek során tizenhárom nemzetiségi szószóló került be az Országgyűlésbe.

Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 14. § (1) bekezdés a) pontja (a továbbiakban: Ogytv.) alapján az Országgyűlés létrehozza az állandó és a törvényalkotási bizottságok mellett a nemzetiségeket képviselő bizottságot is. Az Ogytv. 22. §-a értelmében a nemzetiségeket képviselő bizottság az Országgyűlés kezdeményező, javaslattevő, véleményező és a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szerv, hasonlóan az Országgyűlés többi biztosságához. A bizottság tagjai a nemzetiségi listáról mandátumot szerző képviselők, valamint a szószólók, a jelen biztosságban a tizenhárom nemzetiséget képviselő szószóló. Az Ogytv. 15. § (4) bekezdése alapján a bizottság bármely a hatáskörébe tartozó kérdést megtárgyalhat és vizsgálhat, abban állást foglalhat, állásfoglalását bizottsági tájékoztatóban nyilvánosságra hozhatja. A szószólók jogállását az Ogytv. 29. § (1)-(4) bekezdései, továbbá a szószólókra is alkalmazandó rendelkezéseket a törvény 29/A. § (6) bekezdése sorolja fel. A szószólók tevékenységüket a köz és az általuk képviselt nemzetiség érdekében végzik, e tevékenységükben nem utasíthatók. A szószólók az Országgyűlés ülésén felszólalhatnak, ha a Házbizottság megítélése szerint a napirendi pont a nemzetiségek érdekeit, jogait érinti, azonban szavazati joggal nem rendelkeznek, kivéve saját bizottságuk ülésein. Az Ogytv. 29. § (4) bekezdése szerint, a szószóló kérdést intézhet a Kormányhoz és a Kormány tagjához, az alapvető jogok biztosához, az Állami Számvevőszék elnökéhez és a legfőbb ügyészhez a feladatkörükbe tartozó, a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő ügyben. Az Ogytv. 28. § (1) bekezdése alapján a szószólók kötelezettsége, hogy kezdeményezően vegyenek részt az Országgyűlés munkájában, elősegítsék annak eredményes működését, továbbá részt vegyenek annak és bizottságuk ülésein. Az Ogytv. 38/A. § (2) bekezdése szabályozza az Njt. 5. § (3) bekezdésében biztosított jogot, miszerint a nemzetiséghez tartozó képviselő, a nemzetiségi listáról mandátumot szerző képviselő, valamint a szószóló anyanyelvén is felszólalhat és irományt nyújthat be. A nemzetiséghez tartozó képviselő, a nemzetiségi listáról mandátumot szerző képviselő, valamint a szószóló országgyűlési felszólalásának lehetőségét, azaz a napirendi pont, Ogytv. 11. § (1) bekezdés b) pontja szerinti nemzetiségek érdekeit, jogait érintő napirendi ponttá nyilvánítását, a Házbizottság, mint az Ogytv. 12. § (1) bekezdése alapján, az Országgyűlés döntés-előkészítő testülete határozza meg. A Házbizottság az elé tárt ügyekben, az Ogytv. 13. § (6) bekezdése értelmében, egyhangúlag hoz döntést, ennek hiányában, a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő napirendi pont esetében, a házelnök dönt. Az Ogytv. 13. § (5a) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben a bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely kérdés a nemzetiségek érdekeit, jogait érinti, a bizottság elnöke kezdeményezze a Házbizottság összehívását, hogy az nyilvánítsa a napirendi pontot a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő ponttá, a Házbizottság összehívásáról a házelnök dönt. Kiemelten fontos megjegyezni a bizottságnak az Alaptörvényben biztosított jogokat. Az Alaptörvény S) cikk, valamint 6. cikk (1) bekezdése értelmében az Alaptörvény elfogadására vagy módosítására irányuló javaslatot, illetve törvényalkotási, törvénymódosítási kezdeményezést, többek között országgyűlési bizottság terjeszthet elő, így mindkét esetben a Magyarországi nemzetiségek bizottsága is jogosult erre.

Az Njt. 12. § b) pontja alapján a nemzetiséghez tartozó személynek joga van részt venni anyanyelvű köznevelésben, oktatásban és művelődésben, a 19. § értelmében, kollektív jogként a nemzetiségi közösségeknek joguk van, törvényi keretek között intézmények létrehozásához és működtetéséhez, más szervtől történő átvételéhez, nemzetiséghez tartozók óvodai neveléséhez, általános iskolai neveléséhez-oktatásához, nemzetiségi kollégiumi ellátásához, gimnáziumi, szakközépiskolai, szakiskolai neveléséhez-oktatásához, felsőfokú képzéséhez, továbbá jogosultak az országos önkormányzat útján a kiegészítő nemzetiségi nevelés-oktatás feltételeinek megteremtését kezdeményezni és kialakításában közreműködni. Az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, valamint a közösségek oktatásszervezéshez való jogát az Njt. további rendelkezései részleteiben is szabályozzák.

A nemzetiségi kultúra ápolásához való jog mind egyéni, mind kollektív nemzetiségi jogként megjelenik az Njt. szabályai között. Az Njt. 12. § (1) bekezdés a) pontja biztosítja a nemzetiséghez tartozó személy egyéni jogát, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához, valamint továbbadásához. Hasonlóan rendelkezik az Njt. 17. § b) pontja, amely a nemzetiségi közösségek elidegeníthetetlen közösségi jogaként állapítja meg, a történelmi hagyományaik, a nyelv megőrzését és fejlesztését, tárgyi és szellemi kultúrájuk ápolását és gyarapítását. Fontos eleme a nemzetiségi kultúrához való jognak az Njt. 20. §-a. Ennek értelmében, Magyarország – törvényei keretei között – biztosítja a nemzetiségi közösségeknek rendezvényeik és ünnepeik zavartalan megtartásához, építészeti, kulturális, kegyeleti és vallási emlékeik, hagyományaik megőrzéséhez, ápolásához és átörökítéséhez, jelképeik használatához fűződő jogait. A kulturális önigazgatáshoz való jogot, illetve a nemzetiségek médiatartalom-szolgáltatással összefüggő jogait az Njt. további rendelkezései részleteiben is szabályozzák.

Az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdése értelmében mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni és szervezetekhez csatlakozni. A nemzetiségi közösségek közéletben való kollektív részvételének joga megvalósulhat civil szervezetek alapításával, működtetésével, ezt az önszerveződéshez való jogot garantálja az Njt. 14. §-a egyéni és kollektív jogként egyaránt.

A nemzetiségi közösségeket, önkormányzataik működését és feladatellátását, valamint a kulturális autonómia megvalósulásában közreműködő, szerteágazó intézményhálózatot az állam számos formában támogatja. Az Njt. 126. § értelmében a nemzetiségi önkormányzati bevételek forrása különösen:

  • az állam költségvetési támogatása;
  • egyéb támogatások;
  • a saját bevételek, vállalkozási bevételek;
  • a vagyonának a hozadéka;
  • az anyaországi és egyéb adományok;
  • az átvett pénzeszközök.

Továbbá az állam a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértékben támogatást nyújt

  • a nemzetiségi önkormányzatok részére a nemzetiségi közfeladatok ellátásához, feladatfinanszírozási rendszer keretében;
  • a nemzetiségek oktatási és kulturális önigazgatása, a nemzetiségi kulturális autonómia körében megvalósuló tevékenységekhez, projektekhez;
  • államháztartáson belüli és kívüli nemzetiségi szervezetek részére a nemzetiségek kulturális autonómiájának fejlesztéséhez.

A nemzetiségekkel kapcsolatos kormányzati tevékenység központi végrehajtó szerve az Emberi Erőforrások Minisztériumában működő Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 33/2014. (IX. 16.) EMMI utasítás 48. § (11) és (4) bekezdése alapján az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár szakmai, politikai irányítást gyakorol az egyházakkal való kapcsolattartás koordinációja, a társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztése, valamint a nemzetiségpolitika tekintetében. Az államtitkár a nemzetiségpolitika körében összehangolja a nemzetiség- és nemzetpolitikai stratégiai szempontokat és kezdeményezi az alaptörvény-ellenesen működő nemzetiségi önkormányzati testület feloszlatására vonatkozó előterjesztés Országgyűléshez történő benyújtását.

Az Njt. 129. §-a értelmében a nemzetiségi önkormányzatok a nemzetiségi oktatási és kulturális önigazgatás, a nemzetiségi kulturális autonómia körében kiírt állami és európai uniós pályázatokon a helyi önkormányzatokkal azonos feltételek mellett vehetnek részt, amely nagymértékben kiszélesíti a nemzetiségi önkormányzatok pályázati lehetőségeit.

 

A nemzetiségi biztoshelyettes 2018. évi tevékenységének bemutatása

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Szervezeti és Működési Szabályzat 12. §-a alapján „A Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes felelős a biztosnak a nemzetiségi jogokkal összefüggő feladatainak előkészítéséért, valamint a Biztos megbízása és a Szabályzat alapján átruházott hatáskörben történő ellátásáért. Ennek érdekében:

a) figyelemmel kíséri, értékeli és ellenőrzi azon jogszabályi rendelkezések érvényesülését, amelyek biztosítják a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak  védelmét.”

A folyamatos szakmai kapcsolattartás, valamint információszerzés- és feldolgozás az ombudsmanhelyettes kiemelt feladata, amely valamennyi egyéb tevékenység alapjául szolgál, és elengedhetetlen a szakmai munka érdemi megalapozásához. Ennek megfelelően a biztoshelyettes 2018-ban is törekedett arra, hogy jelen legyen a nemzetiségi közösségek mindennapi életében, nyomon kövesse, gyűjtse és rendszerezze jogaik érvényesülésével, ezzel párhuzamosan pedig a nemzetiségi közösségek aktuális helyzetével és a nemzetiségi közélettel kapcsolatos információkat. 
A programok számában a biztoshelyettesi intézmény megalakulása óta folyamatos emelkedés tapasztalható, ettől a 2018-as év sem tért el: a biztoshelyettes és munkatársai 242 különböző szakmai programon, illetve nemzetiségi eseményen vettek részt az év folyamán itthon és a határon túl egyaránt. Külön ki kell emelni, hogy a biztoshelyettes és munkatársai 2018-ban is rendszeresen találkoztak személyesen is a közösség tagjaival, akár közvetlen szakmai megbeszélések, egyeztetések, akár a nemzetiségi közösségek rendezvényeinek, eseményeinek látogatása útján.
Említést érdemel, hogy az ombudsmanhelyettes szakmai programjai a közvetlen interakciókon túl jelentősen szélesebb körben fejtik ki a hatásukat. A szakmai aktivitás erősödésével párhuzamosan egyre többen fordultak a biztoshelyetteshez nemzetiségi témájú panaszukkal, beadványukkal. Az összefüggés különösen szembetűnő, ha a panaszok területi vonatkozásait is figyelembe vesszük: az ombudsmanhelyettes 2018-as évben Csongrád és Komárom-Esztergom megyében tett látogatásait követően a beadványok száma rövid idő alatt a korábbiak sokszorosára nőtt. A komplex folyamat eredményeként Szalayné Sándor Erzsébet hivatalba lépése, vagyis 2013. október 21-e óta a szakmai programok és a nemzetiségi tárgyú panaszbeadványok száma egyaránt a duplájára nőtt.
A közvetlen kapcsolatfelvételek jelentősége a programok típus szerinti bontásából is kirajzolódik: a személyesebb hangvételű, korlátozott létszámú szakmai megbeszélések és fórumok a titkársági munka közel felét (49%) tették ki. A konferenciák és egyéb rendezvények esetében elsősorban a közösséggel ápolt kapcsolatok megerősítésén volt a hangsúly, ezek jelentették az események 51%-át. 2018-ban a fentieken túl hozzávetőlegesen minden kilencedik programra (11%) külföldi út alkalmával került sor. A biztoshelyettes azonban nem kizárólag ekkor járt el nemzetközi ügyekben: tevékenysége 39%-ában olyan témák szerepeltek, amelyek a hazánkban élő nemzetiségek anyaországaihoz, vagy az egyenlő bánásmód érvényesítését célzó nemzetközi intézményekhez kapcsolódtak.
A 2012-2018 közötti időszakot vizsgálva megállapítható, hogy az események száma programtípusonként is évről évre növekszik, jelentősebb emelkedés az elmúlt évben a szakmai konferenciák és a nemzetiségi rendezvények esetén volt tapasztalható.
Az alábbiakban néhány 2018-as, kiemelt jelentőségű hazai programot mutatunk be röviden, a speciális szakmai feladatokról szóló fejezetekben azonban az azokhoz kapcsolódó eseményekről is szót ejtünk.


2018 januárjában a nemzetiségi biztoshelyettes szakmai kerekasztal-beszélgetésre invitálta az országos nemzetiségi önkormányzatok vezetőit, hogy terveiről, a nemzetiségi közösség eseményeiről, megoldandó problémáiról, a közös feladatokról, így például az országgyűlési választásokkal kapcsolatos kihívásokról, illetve lehetőségekről, valamint a nemzeti értéktárak nemzetiségi gyakorlatával kapcsolatban akkor még folyamatban levő vizsgálatáról egyeztessen.

 



Évnyitó kerekasztal-beszélgetés az országos nemzetiségi önkormányzatok vezetőivel - Budapest

 

2018 márciusában az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (a továbbiakban: AJBH) Dísztermében mutatták be az Igazságügyi Minisztérium támogatásával létrejött Erdély jogtörténete című hiánypótló tanulmánykötetet. A több mint félezer oldalas könyv 17 szerző és 9 lektor munkája, amely az ókortól napjainkig dolgozza fel a terület jogtörténetét. A művet az ombudsmanhelyettes mutatta be, aki pécsi egyetemi tanárként és a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tiszteletbeli professzoraként is hosszú évtizedek óta a hazai és az erdélyi tudományos élet kiemelkedő képviselője.

 



Erdély jogtörténete tanulmánykötet ünnepélyes bemutatója - Budapest

 

Az ombudsmani hivatal, illetve a nemzetiségi biztoshelyettes 2018-ban egy másik jelentős szakmai kiadvány, Kukorelli István – Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltás éveiben című kötet bemutatásához is hozzájárult. A kötetet Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke és az ombudsmanhelyettes méltatták az ünnepélyes eseményen, majd a szerzők osztották meg a résztvevőkkel emlékeiket és az alapjogok aktuális helyzetével kapcsolatos gondolataikat. 


Március 18-án az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága és Alexov Lyubomir szerb szószóló szervezésében a hazai nemzetiségi közélet egykori és jelenlegi szereplői nagyszabású nemzetközi konferenciával ünnepelték meg az első nemzetiségi törvény, az 1868. évi XLIV. törvénycikk megalkotásának 150. évfordulóját és a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény létrejöttének 25. évfordulóját. Az ombudsmanhelyettes a „Nemzetiségek és törvényhozás Magyarországon” elnevezést viselő konferencián előadásával járult hozzá a méltó ünnepléshez: „Az 1993-as nemzetiségi törvény létrejöttének körülményei, visszaemlékezések” címmel. 

 



Konferencia az első nemzetiségi törvény megalkotásának 150. évfordulója, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény létrejöttének 25. évfordulója alkalmából - Budapest

 

A 2018-as év kiemelkedő eseménye volt az áprilisban lezajlott országgyűlési választás: a hazai nemzetiségi közösségek tagjainak második alkalommal nyílt lehetőségük arra, hogy parlamenti részvételüket biztosítsák. A választás során mandátumot szerzett német közösség ezúttal történelmet írt, önálló képviseletük az Országgyűlésben ugyanis 1933-ban volt utoljára. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata által állított lista 25.658 szavazattal szerzett kedvezményes mandátumot, így Ritter Imre korábbi német szószóló a megalakuló Országgyűlésben képviselőként folytathatja munkáját. Megalakult az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága is, amely 2018 szeptemberében megkezdte munkáját. Elnöke Ritter Imre német nemzetiségi képviselő, alelnöke Farkas Félix roma nemzetiségi szószóló lett.

2018 májusában az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala adott otthont a 2017/2018. tanév országos nemzetiségi online nyelvi verseny és országos nemzetiségi rajzverseny díjkiosztó ünnepségének, és a rajzpályázatra beérkezett legjobb művekből álló kiállítás megnyitójának. A pályázati felhívás nyomán beérkezett hatszáz versenyművet a zsűri négy, témájában és komplexitásában is eltérő tartalmú kategóriában értékelte („Mesevilág” – nemzetiségi meserészlet, mesefigurák; „Nagyszüleink/Őseink játékai”; „Hogyan éltek, hogyan laktak?” – nemzetiségi berendezési és használati tárgyaink; „A múlt díszei” – nemzetiségem népi motívumai). A kiállításon, amelyet a nemzetiségi biztoshelyettes nyitott meg és méltatott összesen 50, nemzetiségi vonatkozású alkotás volt látható. A díjazott alkotások itt tekinthetők meg honlapunkon.

 



Országos nemzetiségi rajzverseny díjkiosztó ünnepsége - Budapest

 

2018 júniusában a nemzetiségi biztoshelyettes Székely László biztossal együtt átadta a Justitia Regnorum Fundamentum díjat. Az elismerésre ebben az évben Mayer Évát, a Barátság folyóirat főszerkesztőjét találták érdemesnek, aki évtizedek óta fáradhatatlanul, kiváló szakértelemmel és empátiával segíti a nemzetiségi kulturális jogok érvényesülését. Az elismerést kiemelkedő újságírói, szerkesztői és kultúraszervezési tevékenysége elismeréseként vehette át. A Barátság folyóirat, amelynek Mayer Éva alapítója és felelős szerkesztője, nemcsak rendszeresen beszámol a hazai nemzetiségek életéről, rendezvényeiről, művészeti és tudományos teljesítményeiről, de fontos szerepet vállal a kisebbségpolitikai közélet alakításában is. A díj egyben a hazai német nemzetiségi újságírás és audiovizuális média elmúlt évtizedeinek elismerése is, amelynek Mayer Éva aktív alkotója a mai napig. A Justitia Regnorum Fundamentum az ombudsmanok által 2007-ben alapított díj, amelyet a biztos évente egy alkalommal ad át három – az alapvető jogok, nemzetiségi jogok és jövő nemzedékek jogai területén – kiemelkedő szaktudású, illetve rendkívüli hatást gyakorló szakember számára. A kialakult gyakorlat szerint 2014 óta a nemzetiségi jogok területén díjazott személyre a nemzetiségi ombudsmanhelyettes tesz javaslatot. 

 


Justitia Regnorum Fundamentum díj ünnepélyes átadása - Budapest

 

2018 augusztusában a magyarországi németséget és a teljes hazai nemzetiségi közösséget fájdalmas veszteség érte Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata elnökének halálával. Heinek Ottó az elmúlt három évtizedben elkötelezetten segítette a hazánkban élő német közösség útját: irányításával számtalan egyéb eredmény mellett országszerte megerősödtek a német önkormányzatok és civil szervezetek, önállósodtak és fejlődtek az oktatási intézmények, a vezetése alatt született meg az országos német önkormányzat stratégiája, eközben pedig erősödtek a hazánkban élő további nemzetiségekkel, valamint a más német kisebbségekkel való kapcsolatok. Méltósággal viselt, hosszan tartó betegsége után 2018. augusztus 20-án távozott. Búcsúztatásán több ezren köszöntek el tőle és rótták le kegyeletüket a budapesti Farkasréti temető Makovecz kápolnájánál, családja, barátai és kollégái mellett Áder János köztársasági elnök is jelen volt. Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsmanhelyettes búcsúbeszéddel tisztelgett Heinek Ottónak a hazai nemzetiségi politikában játszott meghatározó szerepe, meggyőző személyisége és nemzetiségi vezetői tevékenysége előtt. Halálát követően a német nemzetiségi közösség vezetését Schubert Olívia vette át, akit támogatásáról és együttműködéséről a nemzetiségi ombudsmanhelyettes is biztosított. 


Heinek Ottó búcsúztatása - Budapest

 

2018. augusztus végén a nemzetiségi ombudsmanhelyettes előadásával vette kezdetét a nemzetiségi szakmai tanévnyitó konferencia, amelynek megrendezésére a Nikola Tesla Szerb Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégiumban került sor. Az ombudsmanhelyettes beszédében felhívta a figyelmet a magyarországi nemzetiségi nevelés-oktatás fontosságára, valamint arra, hogy a nemzetiségi közösségek tagjainak számára, identitásuk megtartása és folyamatos fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú az anyanyelv megőrzése, valamint a fiatal generációk ösztönzése közösségük nyelvének elsajátítására és mindennapi használatára. A család mellett az anyanyelvi nevelés legfontosabb színterei azok az intézmények, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a nemzetiségi közösségekhez tartozó gyermekek nevelésére-oktatására részben vagy teljesen nemzetiségi nyelvükön kerüljön sor.


2018 szeptemberében az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala az Ethnix Művészeti és Oktatási Egyesülettel közös szervezésben adott otthont a Konferencia a roma gyermekdalok gyűjteményéért elnevezésű nemzetközi szakmai rendezvénynek. Az eseményen megjelentek megvizsgálták, hogy az óvodai nevelés során a gyermekek – függetlenül nemzetiségi hovatartozásuktól és nyelvi hátterüktől – találkozhatnak-e bármilyen formában a roma/cigány népköltészettel, illetve az óvodapedagógusok milyen ismereteket szereznek a magyarországi roma közösségről képzésük során. Ezek ugyanis alapvetően befolyásolhatják a nem roma gyermekek más kultúrák és népcsoportok iránti érzékenyítését és pszichoszociális fejlődésüket egyaránt.



Konferencia a roma gyermekdalok gyűjteményéért - Budapest

 

A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a biztoshelyettes támogatásával 2018-ban is lehetőség nyílt arra, hogy egy nemzetiségi közösség kiemelkedő eseményére az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában kerüljön sor: novemberben az Országos Szlovák Önkormányzattal, a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézetével és a szlovák nemzetiségi szószólóval együtt szervezett Lami István Emlékülésen a megjelentek közösen idézzék fel a magyarországi szlovák közösség kiemelkedő alakját, Lami István néprajzkutatót, művelődésszervezőt, valamint pályatársak, tanítványok és hozzátartozói segítségével felelevenítették munkásságának legmeghatározóbb állomásait és eredményeit.



Lami István Emlékülés – Budapest


A biztoshelyettes programjainak tervezése során 2018-ban is igyekezett minden nemzetiség számára elegendő időt és figyelmet szentelni. Az alábbi ábra jelzi a hazai közösségekkel ápolt intenzív kapcsolatot. A nemzetiségek szerinti megoszlás arányai a közösségek hazai demográfiai helyzetét tükrözik. 

 



Titkársági programok megoszlása az érintett nemzetiségek szerint (2018)

 

Kiemelendő, hogy a munka mintegy 25%-át olyan tevékenységek – így jellemzően a nemzetiségi kulturális autonómia érvényesülését érintő jogszabályokkal kapcsolatos szakmai tárgyalások és vizsgálatok – tették ki, amelyek minden nemzetiséget érintettek. 

„b) tematikus összefoglalóban évente, illetve a biztos kérése alapján – megfelelő határidő biztosításával – ezen kívül is tájékoztatja a Biztost, az érintett intézményeket és a nyilvánosságot a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatairól; valamint
d) információs, felvilágosító tevékenységgel, így különösen rendezvényeken való részvétellel, publikációs munkával segíti a hazai és nemzetközi közvélemény tájékozódását a nemzetiségi jogokkal kapcsolatos ombudsmani tevékenységről.”
 
 

A biztoshelyettes az előző években kialakított kommunikációs csatornák és a lefektetett szakmai sztenderdek alapján 2018-ban is folytatta a nemzetiségek és a többségi társadalom tagjai felé irányuló kommunikációját a hazai közösségeket érintő jogi és társadalmi kérdésekről. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a tájékoztatásra – és a visszajelzések interaktív módon történő figyelembe vételére – az alábbi formákban került sor:

 
1. aktív médiajelenlét; 
2. saját médiafelületek – a világháló és a közösségi média a nemzetiségi jogok védelme szolgálatában; 
3. megyelátogatások és helyszíni tapasztalatszerzés;
4. gyermekkonzultációk, szakmai és társadalmi szemléletformálás, emberi jogi oktatás.
 
1. Aktív médiajelenlét
 
A biztoshelyettes 2018-ban is folytatta nemzetiségi közösségeket érintő média-megjelenéssel kapcsolatban kialakított kétirányú stratégiáját: a korábbi évek tapasztalatai megerősítették abban, hogy a kifejezetten a nemzetiségi közösségek tagjainak szóló és őket érintő információkkal párhuzamosan fontos a többségi társadalom tagjai felé irányuló, a hazai nemzetiségek ügyeivel kapcsolatos tájékoztató munka is.
A nemzetiségi közösségek tagjainak megszólítása és folyamatos tájékoztatása továbbra is gördülékeny, hiszen valamennyi nemzetiség saját médiafelülettel rendelkezik, amely tájékozódási pontot és univerzális információforrást jelent számukra. A hazai nemzetiségi sajtó továbbra is rendszeresen foglalkozik a biztoshelyettes tevékenységével, különösen az adott közösséget érintő ügyek és az ombudsmanhelyettes által szervezett rendezvények, illetve szakmai események kapcsán. Ebben a munkában 2018-ban is kiemelkedő médiapartner volt a 2019-ben alapításának 25. évfordulóját ünneplő Barátság folyóirat. Pozitív és következetes tapasztalat, hogy a hazai fórumokon megjelenő híreket gyakran az anyaországi médiumok is átveszik, így az ombudsmanhelyettes tevékenysége nemzetközi nyilvánosságot is kap. Idén a nemzetiségi média kiemelkedő eseménye volt az Unser Bildschirm német nemzetiségi televíziós magazin, egyben a hazai nemzetiségi televíziós tartalomszolgáltatás fennállásának 40. évfordulója. Az ebből az alkalomból szeptember 26-án szervezett ünnepi esemény jelentőségét jelzi, hogy annak fővédnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes volt, az eseményen a biztoshelyettes és titkárságának munkatársai is részt vettek. 
Az ombudsmanhelyettes 2018-ben 34 közleményben tájékoztatta a nyilvánosságot a nemzetiségi területen végzett tevékenységéről, és hívta fel a figyelmet a közösségeket érintő kiemelt eseményekre vagy általános emberi jogi témákra. Emellett számos sajtótájékoztatót tartott, többek között a megyelátogatásokat követően, amelyek különösen jelentősek abból szempontból, hogy e sajtótájékoztatók és interjúk során a biztoshelyettes az adott megyében, illetve régióban élő nemzetiségeket érintő konkrét kérdésekkel kapcsolatban is tájékoztatni tudta a helyi, adott esetben nemzetiségi média képviselőit.
 
 
Interjú a Lami István emlékülést követően
 
2018-ban is számos interjúfelkérés érkezett az ombudsmanhelyetteshez, ezek jellemzően a nemzetiségi portfólió aktuális ügyeihez, így a nemzetiségi nevelés-oktatás helyzetéhez, a szegregáció és integráció témájához és a nemzetiségi választásokkal kapcsolatos kérdésekhez kapcsolódtak. Külön is érdemes megemlíteni az egyetlen nyomtatott formában megjelenő országos romániai magyar napilap, a Krónika 2018 április 15-i számában megjelent átfogó interjút, amelyben az ombudsmanhelyettes részletesen beszélt a nemzeti kisebbségek európai szintű jogvédelméről és ennek garanciáiról,  így különösen az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának munkájáról és a Minority SafePack kezdeményezés sikerének közvetlen és közvetett következményeiről Európa kisebbségei számára. 
 
2. Saját médiafelületek – a világháló és a közösségi média a nemzetiségi jogok szolgálatában
 
Ebben az évben már teljes spektrumban a biztoshelyettes rendelkezésére állt az a korábbi évek során fokozatosan kifejlesztett kommunikációs portfólió, amely lehetővé teszi a nemzetiségi ombudsmanhelyettes kezdeményező típusú és interaktív média-megjelenésének tervezését és megvalósítását. E portfólió elemei: 
honlap (nemzetisegijogok.hu); 
Facebook profil (/ombudsmanhelyettes);
Instagram oldal (/ombudsmanhelyettes);
Twitter fiók (@MinorityOmbud).
 
A fenti kommunikációs csatornák a nemzetiségi közösségek és a többségi társadalom tagjaihoz egyaránt szólnak, a nemzetiségeket érintő legfontosabb híreket, rendezvények meghívóit vagy már megvalósult rendezvények beszámolóit, nemzetiségi civilek projektjeit összegyűjtve és kommunikálva. Az egyirányú tájékoztató tevékenységen túl azonban interaktív – vagyis az érintettek által is alakítható, szerkeszthető – fórumként is szolgálnak a Magyarországon élő nemzetiségek számára. Az említett kommunikációs csatornák emellett a nem nemzetiségi származású érdeklődőknek szánt oktató, tájékoztató, érzékenyítő és lexikon-jellegű ismeretgyűjtő szerepet is betöltik. 
A platformok elindításukat követően hamar népszerűvé váltak a potenciális célcsoportjuk körében, aktív felhasználóik száma fokozatos növekedést mutat. A biztoshelyettes honlapja látogatóinak száma havonta átlagosan 2.000 fő volt. A Facebook-oldalhoz kapcsolódó bejegyzések átlagosan 11.000 felhasználóhoz jutottak el havonta, a legintenzívebb időszakokban pedig az elérések száma 14.000 fő volt. A nemzetközi szakmai körök és külföldi partnereink megszólítása érdekében létrehozott Twitter fiókon keresztül az információk a szakmai közösség több ezer tagjához juthattak el. Mivel az ombudsmanhelyettes Instagram oldala 2017 decemberében indult, ismertté válására a 2018 évben került sor; a felület követőinek száma mára elérte a 800 főt.
Valamennyi új kommunikációs felület beváltotta a hozzá fűzött reményeket, amelyet a felhasználói aktivitás mellett más mérhető adatok is visszaigazolnak: a biztoshelyettes ismertségének további növekedésével 2018-ban a korábbi évek adataihoz képest többen keresték meg a titkárságot problémáikkal, panaszügyeikkel, valamint tovább nőtt a szakmai szereplésre való felkérések száma is.
 
 
Megyelátogatások és helyszíni tapasztalatszerzés
 
Az ombudsmani hivatal szervezeti sajátosságaiból adódóan nem rendelkezik megyei kirendeltségekkel vagy helyi irodákkal, így az elmúlt időszakban a helyi közösségekkel való kapcsolattartás alternatív útjait kellett kidolgozni. A települési és területi önkormányzatokkal és társadalmi szervezetekkel kialakított jó együttműködés mellett a nemzetiségi közösségekkel való kapcsolatteremtésnek 2018-ban is kiemelten fontos és összetett formája volt a megyelátogatás.
 
A korábbi években kialakult gyakorlatnak és szakmai protokollnak megfelelően az alapvető jogok biztosa és két helyettese évente két alkalommal több napos helyszíni látogatást tesznek Magyarország egy-egy megyéjében. A látogatások elsődleges célja, hogy közvetlenül szerezhessenek konkrét információkat és benyomásokat az alapjogok érvényesüléséről Magyarország adott térségében. E találkozók azonban az adott megye vezetői, közigazgatási szakemberei, az ott működő egyes intézmények munkatársai és nem utolsó sorban az ott élő nemzetiségi közösségek tagjai számára is jó alkalmat kínálnak arra, hogy közvetlen információkat kapjanak a hivatal működéséről, a biztos és helyettesei munkájáról.
 
A megyelátogatások során a biztos és helyettesei találkoznak a megyei kormánymegbízottal és a kormányhivatal főigazgatójával, majd jegyzői értekezletet tartanak a megyében található települési önkormányzatok jegyzői számára. Ezek az értekezletek alkalmat kínálnak arra, hogy a nemzetiségi biztoshelyettes felhívja a résztvevő jogi szakemberek figyelmét a nemzetiségi jogok érvényesítésével kapcsolatos igazgatási feladatok fontosságára, illetve a jegyzők által a nemzetiségi jogok biztosításával és érvényesítésével kapcsolatban felmerülő kérdésekre is érdemi választ adjon.
 
A nemzetiségek jogainak védelméért felelős biztoshelyettes a megyelátogatások alkalmával rendszeresen felkeres több, nemzetiségi oktatást folytató, illetve a nemzetiségi identitás ápolásában fontos szerepet játszó kulturális illetve egyházi intézményt, ahol az intézmény vezetői mellett a diákokkal és az adott nemzetiségi közösség tagjaival is találkozik. Azokon a területeken, ahol a roma nemzetiséghez tartozó személyek szegregált telepeken is laknak, a program rendszeres eleme e telepek felkeresése, az ott élőkkel való találkozás.
 
2018-ban az ombudsman és helyettesei Csongrád és Komárom-Esztergom megyékben tettek látogatást. 
 
A) Az ombudsmanhelyettes Csongrád megyei látogatására 2018. június 5. és 6. között került sor. Programjának első napján megtekintette a Mórahalmon épülő szerb kulturális központ munkálatait és találkozott a kulturális turizmus fellendítését célzó Colourful Cooperation program partnereinek képviselőivel, valamint Mórahalom polgármesterével. A projekt célja egy magyar-szerb határtérséget átfogó kulturális stratégia kidolgozása, online magyar-szerb nyelvű információs és hírközpont, és a szerb kultúra központjának kialakítása a településen. A program során többek között felépül egy 400 fő befogadására alkalmas szerb kulturális és szakrális központ.
 
A jegyzői értekezletet követően a biztoshelyettes Deszkre utazott, ahol felkereste a Szent Száva Oktatási, Kulturális és Hitéleti Központot. A központ egyedülálló példája annak, hogy egy kis településen élő aktív nemzetiségi közösség összefogással, önkéntes munkával és odaadással, hogyan képes olyan közösségi teret létrehozni és működtetni, amely a legfiatalabbaktól a legidősebbekig kiszolgálja az igényeket, és hozzájárul a hagyomány és kultúra továbbéléséhez, valamint az identitás megerősödéséhez. Az épületben a kor elvárásainak megfelelően kialakított szerb nemzetiségi óvoda és iskola működik, de helyet kapott az egyedülálló gyűjteménnyel rendelkező tájház is. A szerb helytörténeti gyűjtemény részét képezik az 1700-as évektől napjainkig keletkezett különféle használati tárgyak, népviseletek, textíliák, egyháztörténeti dokumentumok, kéziratok, kiadványok. Az állandó kiállítást közel 500 darab korabeli fényképfelvétel teszi élővé, emberközelivé.
 
Az ombudsmanhelyettes első napi programjait a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium vezetőivel, pedagógusaival, mentoraival és hallgatóival való találkozással zárta. A jó hangulatú egyeztetésen lehetőség nyílt értékelni az intézmény közel egy évtizedes működését és eredményeit. A megbeszélésen részt vett a fenntartó Szeged-Csanádi Egyházmegye magas rangú képviselője is, aki a püspök nevében is elkötelezett támogatásáról biztosította roma szakkollégiumi mozgalmat és az ombudsmanhelyettes munkáját is.
 
 
Látogatás a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégiumban - Szeged
 
Csongrád megyei látogatásának második napján a biztoshelyettes a szegedi Nemzetiségek Házában találkozott a helyi nemzetiségi közélet vezetőivel és kiemelt képviselőivel. Az intézmény jelenleg hét önkormányzatnak – bolgár, görög, lengyel, német, örmény, szlovák, ukrán – biztosít székhelyet és itt működik a Nemzetiségi Szövetség, amely 2000-ben azzal a céllal jött létre, hogy a Szegeden és Csongrád megyében működő nemzetiségi szervezeteket (önkormányzatokat, egyesületeket, valamint jogi személyiséggel nem bíró nemzetiségi csoportokat) és magánszemélyeket összefogja, koordinálja. A beszélgetés kiemelt témái között a civil szervezetek finanszírozási anomáliái, az egyéni névhasználati jogok és a választásokkal kapcsolatos kérdések szerepeltek.
 
A sajtótájékoztatót követően Csongrád megyei munkalátogatását a biztoshelyettes a Szegedi Tudományegyetem nemzetiségi képzésekért felelős karainak vezetőivel és oktatóival való találkozással zárta. Az egyetemen négy nemzetiségi szak található, az intenzív értékmentő- és teremtő szakmai munka a Bölcsészettudományi Karon szerb, a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon német, román és szlovák tanszékek keretében folyik. A széleskörű szakmai egyeztetés során a megjelent oktatók számos olyan problémát fogalmaztak meg, amely alapvetően érinti a nemzetiségi pedagógusképzés jelenét és jövőjét, ezen keresztül pedig a hazánkban élő nemzetiségi közösségek anyanyelvének és kultúrájának fennmaradását.
 
 
Kerekasztal-beszélgetés a Szegedi Tudományegyetem nemzetiségi pedagógusképzésben érintett oktatóival 
 
 
B) 2018 decemberében az ombudsmanhelyettes az év második megyelátogatása során Komárom-Esztergom megyében járt. Programjának első elemeként a német és szlovák nemzetiségi óvodapedagógus és tanító képzések helyzetének megismerése érdekében meglátogatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Vitéz János Tanárképző Központját, amely kisebb megszakításokkal 1842-től biztosítja a német és szlovák hallgatók képzését. Az intézményben jelenleg óvodapedagógus képzés folyik nappali és levelező tagozaton, német és szlovák nemzetiségi szakirányon. Tanító és óvodapedagógus diplomával rendelkező érdeklődők számára emellett német és szlovák nemzetiségi szakirányú továbbképzési szakokat is kínálnak.
 
Munkalátogatásának második napján a biztoshelyettes a felsőgallai német nemzetiségi általános iskolába látogatott. Az intézmény munkatársaival folytatott beszélgetés során az ombudsmanhelyettes egy jól működő és értékelvű közösséget ismerhetett meg, amelyben központi szerepet kap a német identitás erősítése és a nyelvtudás dinamikus fejlesztése is. A Felsőgallai Széchenyi István Általános Iskola elkötelezett, fiatal és képzett oktatógárdával, egyre bővülő tanulói létszámmal és a hagyományt a modernitással ötvöző nevelési-oktatási módszerekkel igazi jó példa. A találkozón természetesen az oktatást érintő, jellemzően generális problémák is felmerültek, így például a tankönyvek, hanganyag, kreatív eszközök fejlesztése és az utánpótlás hiánya, valamint a gyermekek óraterhe egyaránt kihívás pedagógusnak és diáknak.
 
 
 
Szakmai fórum a Felsőgallai Széchenyi István Általános Iskolában – Felsőgalla, Tatabánya
 
 
Komárom-Esztergom megyei programjának részeként Szalayné Sándor Erzsébet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Hatostelepen működő Jelenlét Programját is meglátogatta. Tatabányán három szegregátum és egy veszélyeztetett terület van a helyi esélyegyenlőségi program szerint, ezek a Hatostelep, Mésztelep, Baromállási dűlőút és a Barackos. A Mésztelepen 2014-ben, a Hatostelepen 2017-ben nyitott közösségi házat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A szolgáltató központokban elérhetővé vált egy közös fürdő, mosási lehetőség, valamint egy máltai iroda, ahol többek között adósságrendezéshez, munkavállaláshoz nyújtanak folyamatosan segítséget. A rehabilitáció lehetőségeit a helyben dolgozó szociális munkások mellett a Budapesti Műszaki Egyetem tanárai és hallgatói is felkarolták, az utóbbi időben aktív terepmunkával és tervekkel segítik a lakóhelyi szegregáció felszámolását. A Máltai Szeretetszolgálat Tatabányán két játszótér típusú játszóházat működtet, Kertvárosi és Bánhidai lakótelepi elhelyezkedéssel. Működésük alapja a még 1989-ben elindult „Játszva megelőzni” elnevezésű program. A játszóterek sajátosságai a modern, biztonságosan és korosztályosan tagolt kültéri elemek, és az esztétikusan kialakított beltéri játszóházak. A Tatabányán működő intézmények állandó nyitva tartással, képzett szociális munkásokkal, ingyenes, több korosztályt és a kísérő felnőtteket is megcélzó programokkal várják az odalátogatókat.
 
 
Beszélgetés a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét Programjának munkatársaival - Tatabánya
 
 
Látogatása során az ombudsmanhelyettes a Vaszary János Általános Iskola Fekete Lajos Tardosi Szlovák Nemzetiségi Tagintézményét is felkereste. Az iskola képviselőivel folytatott beszélgetés során az ombudsmanhelyettes egy jól működő és értékelvű közösséget ismerhetett meg, amelyben központi szerepet kap a szlovák identitás erősítése és a nyelvtudás dinamikus fejlesztése is. Az iskola működése során kiemelkedően fontos szerepet tölt be az Országos Szlovák Önkormányzat és a települési szlovák nemzetiségi önkormányzat támogatása, valamint a polgármester elkötelezettsége a szlovák identitás megőrzése és erősítése mellett, amely egyben a kis létszámmal – összesen 79 gyermekkel és 10 tanárral – működő iskola feltétel nélküli megőrzését is jelenti.
 
Megyelátogatásának harmadik napján a biztoshelyettes a helyi és megyei nemzetiségi önkormányzatok vezetőivel találkozott, a települési és területi német és szlovák önkormányzatok képviselőivel egyeztetett. A találkozó helyszíne Tatabánya Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, vendéglátója John Katalin alpolgármester volt. A beszélgetés során elsősorban a helyi és a települési nemzetiségi önkormányzatok közötti együttműködés eredményeiről, a feladatalapú támogatás kérdéseiről, a nemzetiségi nevelés-oktatásról és nyelvvesztés folyamatáról, valamint a közelgő önkormányzati választásokról és ennek kapcsán a nemzetiségi névjegyzékekkel kapcsolatos anomáliákról esett szó. Külön is tárgyaltak a társadalmi szemléletformálás kihívásairól: az érintettek a sajtóval kialakított harmonikus kapcsolat, digitális platformok kiépítése és a közösségi média segítségével is nyitni kívánnak a társadalom szélesebb körei felé, amelynek során kiemelt szempontnak tekintik a gyermekek és fiatalok megszólítását is.
 
Ugyanezen a napon kereste fel a biztoshelyettes a Bánhidai Szlovák Házat, az Országos Szlovák Önkormányzat Régiós Közművelődési Központját is. A helytörténeti intézmény és kulturális centrum Bánhidán, Tatabánya szlovákok által lakott részén található. A Bánhidai Szlovák Önkormányzat 2006-ban a helyi lakosság bevonásával újította fel a korábban szlovák nemzetiségi iskolaként működő épületet, és múzeumot létesített benne. Az intézmény a különböző szlovák kulturális és hagyományőrző csoportok heti találkozásainak is a színhelye: itt folyik a szlovák nyelvoktatás, a dalköri próbák egy része, a kézműves kör heti foglalkozása, valamint az alkalomszerű rendezvények. Az Országos Szlovák Önkormányzat közgyűlésének döntése alapján 2010 januárjától ez az épület ad otthont az Országos Szlovák Önkormányzat Régiós Közművelődési Központjának is. E minőségében Bánhida lett a központja a Vértes-Gerecse Szlovák Régiónak, melynek Tardos, Oroszlány és Vértesszőlős szlovák nemzetiségi önkormányzatai és azok szlovák hagyományőrző munkájának támogatása és összehangolása a célja. A vendéglátók bemutatták banhida.hu címen működő honlapjukat és a rendelkezésükre álló gazdag mozgóképanyagot, amelyből több részletet is lejátszottak az ombudsmanhelyettesnek. 
 
 
 
A Szlovák Házban a helyi szlovák közösség tagjaival – Bánhida, Tatabánya
 
Rendhagyó osztályfőnöki órák, szakmai és társadalmi szemléletformálás, emberi jogi oktatás
 
Az elmúlt években több ombudsmanhelyettesi vizsgálat foglalkozott a nemzetiségi oktatással, ugyanakkor a nemzetiségi biztoshelyettes munkája során fontosnak tartja azt is, hogy nemzetiségi gyermekek és fiatalok jogtudatosságának gyakorlati növelésében is részt vállaljon. Ennek keretében már az elmúlt évek során is több Európa Tanácshoz kötődő gyermekjogi projekt hazai megvalósítását segítette, több esetben együttműködésben a Reményt a Gyermekeknek Közhasznú Egyesülettel. Ilyen kiemelt projekt volt az Európa Tanács online gyűlöletbeszéd elleni ifjúsági kampányához (No Hate Speech Movement) készült kézikönyv és a Böngésző (Compass, the manual on human rights education with young people) elkészítéséhez nyújtott szakmai segítség, illetve a magyarországi kampányok megvalósításában való közreműködés.
 
Az idei évben is folytatódott a gyermekekkel, valamint a fiatalokkal közös munka: a gyermekjogi képzésekben való közreműködés mellett 2018 tavaszától rendhagyó osztályfőnöki órák keretében ismerkedtek a nemzetiségi iskolák diákjai a gyermekjogokkal és a nemzetiségi jogokkal. A módszertani alapot az Európa Tanács által kiadott különböző gyermekjogi kiadványok jelentették, különösen a „Nekem vannak jogaim, neked vannak jogaid, neki vannak jogai” című szakmai útmutató, valamint a Böngésző kézikönyv. A foglalkozások során szerzett tapasztalatokat a tréninget tartó munkatársak minden esetben megosztották az intézmények igazgatóival és osztályfőnökökkel is, akik több esetben is kezdeményezték a nem formális, tréningjellegű nevelési-oktatási elemek tanrendben illesztését. Az egyes kérdéseket két különböző tematika szerint dolgozták fel az eltérő gyermekcsoportok.
 
A) Fókuszban az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség
 
Az ombudsmanhelyettes tapasztalatai szerint a nem nemzetiségi nevelést-oktatást folytató iskolákba járó, felső tagozatos és középiskolás gyermekek csak minimális ismerettel rendelkeznek a magyarországi nemzetiségekről: a roma, valamint a német közösségeken kívül mást nem ismernek, és az ismerethiányból fakadóan sok esetben kizárólag sztereotípiákban gondolkodnak. Egy-egy foglalkozás ezért gondolatébresztő a fiatalok számára, ugyanakkor több alkalom szükséges ahhoz, hogy lehetőség nyíljon mélyebb beszélgetésre, több ismeretátadásra.
 
Márciusban a budapesti Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnáziumban nem formális oktatási módszertannal megvalósuló 45 perces foglalkozásokon az 5-8. osztályos tanulók a diszkrimináció, egyenlő bánásmód követelménye, gyűlöletbeszéd és iskolai bántalmazások témakörével ismerkedhettek meg. 
 
Áprilisban a hernádszentandrási InDaHouse Tanodában 90 perces foglalkozások keretében beszélgettek a gyerekekkel különböző korcsoportokban a gyermekjogok fontosságáról, esélyegyenlőségről, megkülönböztetés tilalmáról. A gyermekek a foglalkozások során elsősorban a diszkriminációt és az esélyegyenlőség hiányát látták akadálynak a gyermeki jogok érvényesülése, illetve érvényesítése során. 
 
Általánosságban elmondható, hogy nehezebb sorsú gyermekek érzékenysége emberi jogi kérdésekben erősebb, és sok esetben megélik alapjogaik sérelmét már fiatal korban. Az ilyen típusú foglalkozás lehetőséget ad a jogtudatosításra, valamint fórumot biztosít a negatív élmények megosztására is. A foglalkozások rávilágítottak arra, hogy a sztereotípiákról, a diszkriminációval érintett csoportokról és átfogó társadalmi problémákról szóló ismeretátadásra igény van, kiemelt cél ezért az objektív ismeretátadás tanár és diák számára egyaránt.
 
B) Fókuszban a nemzetiségi jogok
 
A fenti képzések tapasztalatait felhasználva – az emberi jogi érzékenyítés portfólióját kiegészítve – az ombudsmanhelyettes speciális nemzetiségi tematikájú képzéseket is kidolgozott. Az ugyancsak nem formális módszertannal megvalósuló 45 és 90 perces alkalmak során a munkatársak először a nemzetiségi jogok és nemzetiségi nyelvhasználat témáját dolgozták fel a középiskolás fiatalokkal. Az alkalmak során a diákok nagyon aktívak voltak, emellett több, őket érintő gyermekjogi és nemzetiségi jogi kérdést tettek fel a munkatársaknak. Érezhetően szükség van arra, hogy a diákok beszéljenek a jogaikról és a felmerülő problémákról, tudatosuljon bennük, hogy nemzetiségi hovatartozásuk nem hátrány, az anyanyelv megőrzéséhez pedig joguk van, ahogyan az egyenlő bánásmód megkövetelésére is. 
 
A biztoshelyettes és munkatársai május 11-én a budapesti Szlovák Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégiumba látogattak el, majd május 13-án a gyulai Nicolae Bălcescu Román Gimnázium Általános Iskola és Kollégiumban tartottak órákat. 
 
Rendhagyó osztályfőnöki óra a Nicolae Bălcescu Román Gimnázium, Általános Iskola és Kollégiumban - Gyula
 
 
A közoktatási intézményekben megvalósított rendhagyó osztályfőnöki órák mellett a biztoshelyettes a jogtudatosítás és az emberi jogi képzések egyéb formáit is fontosnak tartja, ennek keretében az Országos Rendőr-főkapitánysággal és az Országos Református Cigánymisszióval együttműködött az egyes képzések megvalósításában. Ennek egyik szép példájaként kiemelhető az Együtt Egymásért című gyülekezeti munkatársképző projekt berekfürdői Megbékélés Házában tartott képzési alkalma, amelyet az ombudsmanhelyettes is meglátogatott, titkárságvezetője pedig előadást tartott a nemzetiségi és egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogokról, valamint a hazai jogérvényesítési lehetőségekről.
 
 
Emberi jogi képzés az Országos Református Cigánymisszió munkatársainak - Berekfürdő
 
 
Az ombudsmanhelyettes munkája során az általános társadalmi szemléletformálás mellett komoly hangsúlyt fektet a következő generáció szakembereinek érzékenyítésére is, ezért egyetemi hallgatóknak és doktori képzésben részt vevő szakembereknek is rendszeresen bemutathatja a magyarországi nemzetiségi közösségek helyzetét, valamint a titkárság munkáját. Ennek keretében például a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Alkotmányjogi Tanszék tudományos diákkörének, valamint Európa Központjának hallgatóit és oktatóit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Közjogi Körének tagjait és a Lippai Balázs Roma Szakkollégium hallgatóit is fogadta az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában. 
 
 
A debreceni Lippai Balázs Roma Szakkollégium hallgatóinak látogatása - Budapest
 
A gyermekeket és fiatalokat érintő programok megvalósításán túl a nemzetiségi biztoshelyettes titkársága a különböző intézmények, kutatók nemzetiséget érintő kérdéseire válaszol, továbbá gyermekjogi kezdeményezésekben a nemzetiségi gyermekekre vonatkozó tapasztalatait megosztja, illetve szakmai segítséget nyújt. Ennek keretében, az ENSZ Gyermekek jogairól szóló egyezmény magyarországi végrehajtásának ellenőrzése kapcsán, a Hintalovon Alapítvány által indított és koordinált ENSZ kampány, illetve online gyermekjogi kérdőív megalkotásában is szakmai segítséget nyújtott, több gyermekjogi szervezettel és szakemberrel együttműködve, felhasználva a gyermekrészvétellel megvalósult programok tapasztalatait és következtetéseit.

 

„c) figyelemmel kíséri és értékeli a Kormány társadalmi felzárkózásról szóló stratégiája romákat érintő célkitűzéseinek megvalósulását.”

Bár a szabályzat kifejezetten a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia érvényesülésének folyamatos vizsgálatáról rendelkezik, a roma integrációs politika figyelemmel kísérése azonban rendkívül szerteágazó feladat, így az ombudsmanhelyettes részéről folyamatos szakmai és gyakorlati kapcsolattartást követel meg az érintettekkel.
 
A társadalmi felzárkózási stratégia célkitűzéseinek megvalósítása hosszú távú tervezést és komoly erőforrásokat igénylő tevékenység, ezért végrehajtása elsősorban a Kormány és az egyes minisztériumok feladata. A biztoshelyettes és az érintett kormányzati vezetők – így különösen az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság vezetői – között 2018-ban is folyamatos és sikeres volt a munkakapcsolat: szakértői és vezetői szinten egyaránt sikerült fenntartani és fejleszteni a korábban kialakított, rendszeres egyeztetéseken, kölcsönös bizalmon és konstruktív szakmai kooperáción alapuló együttműködést. Hasonlóan jó együttműködés alakult ki Farkas Félix roma nemzetiségi szószólóval, aki a Magyarországi nemzetiségek bizottságának alelnöki feladatait is ellátja.
 
Két szakosított konzultációs testület, a Roma Koordinációs Tanács és az Antiszegregációs Kerekasztal ülésein megfigyelőként vett részt a biztoshelyettes, illetve munkatársai, míg az Emberi Jogi Munkacsoport több tematikus munkacsoportjának munkájában önálló résztvevőként volt jelen. Ezek közé tartozott a Romaügyekért felelős Tematikus Munkacsoport mellett a Nemzetiségi Ügyekért, a Véleménynyilvánítás Szabadságáért és az Egyéb Polgári és Politikai Jogokért Felelős Tematikus Munkacsoport.
 
2018-ben kiemelt téma volt a lakhatási és oktatási szegregációs helyzetek komplex vizsgálata, az interszekcionalitás jelensége, valamint a helyi közösségek és az egyházak szerepe a felzárkózásban. Az ombudsmanhelyettes csatlakozott a Gyűlölet-bűncselekmény Elleni Munkacsoport szakmai konzultációsorozatához és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem speciális tananyagfejlesztő projektcsoportjához is, amelyekben a romák elleni gyűlölet-bűncselekmények elemzésében és a látencia elleni intézkedések kidolgozásában is részt vett.
 
Az integrációs programok gyakorlati megvalósulását a biztoshelyettes személyesen is figyelemmel kísérte, ennek keretében szakmai konzultációkon és helyszíni vizsgálatokon találkozott a területen gyakorlati munkát folytató civil szervezetek tagjaival és helyi szakértőkkel. A találkozások során különösen az oktatás, lakhatási szegregáció, egészségügyi ellátáshoz való korlátlan hozzáférés és a digitális kihívások témái kerültek előtérbe. 2018-ban is kiemelten fontos partner volt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amelynek összetett szakmai profilja, gyakorlati tapasztalatai és kiterjedt szakmai hálózata révén az igények becsatornázása és a lehetséges megoldások kidolgozása is fontos segítségnek bizonyult.
 

„f) – h) az átruházott hatáskörben ellátható feladatok köre és
j) – l) a kizárólag közreműködés keretében megvalósítható feladatok köre.”

Az alapvető jogok biztosa a feladatok hatékony ellátásának biztosítása érdekében – az alkotmánybírósági indítvány, az önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló indítvány, valamint a jogszabály-véleményezés kivételével – a nemzetiségi jogokkal kapcsolatos egyes ügyek kiadmányozási jogát átruházta helyettesére. Ennek segítségével a biztoshelyettes kiadmányozhatja azokat a dokumentumokat, amelyek egy vizsgálat lefolytatásához szükségesek, valamint – jellemzően az egyes konkrét panaszügyek zárásához kapcsolódóan – az érintett szervek irányában önállóan élhet a veszélyeztető helyzet megszüntetésével kapcsolatos felhívással, az intézkedés kezdeményezésével, és az ajánlás kibocsátásának lehetőségével. Ugyanakkor a nemzetiségi vonatkozású jelentéseket a biztos és a nemzetiségi biztoshelyettes minden esetben együttesen kiadmányozzák.

A fent jelzett kivételek esetében a biztoshelyettes közreműködhet a feladatkörével összefüggő jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatában, és az ezzel kapcsolatos indítvány előkészítésében, valamint jogszabályok, illetve más kormányzati előterjesztések tervezeteinek véleményezésében.

A közigazgatási egyeztetés keretében az AJBH-hoz megküldött jogszabályok, illetve stratégiai dokumentumok véleményezése, illetve ennek belső koordinálása a Közjogi Főosztály feladata. A biztoshelyettes azonban részt vesz az észrevételezés folyamatában minden olyan esetben, amikor a dokumentum – akár közvetlen, akár közvetett módon – érinti a nemzetiségi jogokat, illetve a roma integrációs szabályozás valamely elemét. 2018-ban erre 26 esetben került sor, a biztoshelyettesi titkárságra eljuttatott dokumentumok többsége a választási eljárás, a köznevelés és közoktatás, egészségügyi ellátás és foglalkoztatás területéről érkezett. 

A közös munka formáinak és számszerűsíthető eredményeinek részletesebb elemzésére a biztoshelyettes beszámolójának negyedik részében kerül sor.

„e) a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmével kapcsolatosan a  tudomására jutott visszásság esetén a Biztos intézkedését kezdeményezi és készíti elő;  és

i) szükség szerint kezdeményezi a Biztos intézkedését a c), d), e) pontban meghatározott esetekben.”

Azokban az esetekben, amelyeknél nincs lehetőség önálló eljárásra, de szükséges lehet ombudsmani eszközök alkalmazása, a biztoshelyettes kezdeményező és javaslattevő szerepet tölt be. 2018-ban konkrét ügyben nem került sor a speciális kezdeményezési jogosultság alkalmazására, azonban az ombudsmanhelyettes több esetben is felhívta az ombudsman és az illetékes munkatársak figyelmét olyan „jogterületeken keresztül fekvő” esetekre, amelyekben a roma közösség érintettsége kifejezetten, de nem kizárólagosan megjelent, ezért azok vizsgálata más – különösen az Esélyegyenlőségi és Gyermekjogi Főosztály vagy a Hatósági Főosztály – hatáskörébe tartozott. Ilyen téma volt például a szociális tűzifa elosztásának gyakorlata, a gyermekek anyagi okból családból való kiemelése vagy az aktív korúak ellátása és a közfoglalkoztatás. A vizsgálatok lefolytatásához és a jelentések elkészítéséhez a biztoshelyettes titkárságának munkatársai folyamatos szakmai segítséget nyújtottak.

„m) javaslatot tehet a nemzetiségek jogait érintő jogszabályok megalkotására, módosítására.”

Bár erre elvben lehetősége lett volna, a biztoshelyettes közvetlenül, saját hatáskörben nem tett javaslatot a nemzetiségek jogait érintő jogszabályok megalkotására vagy módosítására, közvetett módon azonban folyamatosan közreműködött a joganyag át- és kialakításában. Ebben kiemelt partnerei a nemzetiségi képviselő és a szószólók voltak. 
 
A 2014-ben megújult nemzetiségi képviseleti rendszer kiemelt szereplőjévé vált az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága. Bár a szabályozás tartalmi elemeivel kapcsolatban kezdetben számos szakmai és politikai vita folyt, a gyakorlat bebizonyította, hogy a testület a nemzetiségek érdekeit, illetve jogait érintően törvényalkotást kezdeményező, javaslattevő, véleményező és a kormányzati munkát ellenőrző hatékony intézménye lett az Országgyűlésnek. Az első, 2014 és 2018 közötti országgyűlési ciklusban a szószólók sikereket értek el a finanszírozás átalakítása, a források kiterjesztése és az átláthatóság garantálása területén is. 
 
A 2018-as országgyűlési választásokat követően a bizottság összetétele megváltozott. A magyarországi német közösség teljes jogú országgyűlési képviselőként juttatta az Országgyűlésbe Ritter Imre, korábbi német nemzetiségi szószólót, valamint számos nemzetiségi közösség az előző ciklushoz képest új szószólót választott. A nemzetiségi bizottság 2018 őszén kezdte meg működését Ritter Imre német nemzetiségi képviselő elnöklete alatt. Megalakultak az új összetételű albizottságok is, így létrejött a Magyarországi nemzetiségek bizottsága feladatkörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását, valamint a deregulációs folyamatokat figyelemmel kísérő albizottság (elnök: Alexov Lyubomir szerb nemzetiségi szószóló), a Köznevelési, kulturális és egyházügyi albizottság (elnök: Kissné Köles Erika szlovén nemzetiségi szószóló) és az Önkormányzati, külügyi és költségvetési albizottság (elnök: Varga Szimeon bolgár nemzetiségi szószóló).
 
A korábban kialakított zökkenőmentes munkakapcsolatot folytatva az ombudsmanhelyettes titkársága továbbra is folyamatos szakmai kapcsolatban állt a nemzetiségi bizottsággal, amelynek ülésein a biztoshelyettes munkatársai minden alkalommal részt vettek.
 
A nemzetiségi bizottság több esetben is szakmai megbeszéléseket kezdeményezett az ombudsmanhelyettessel, valamint figyelembe vette és beépítette a biztos és a biztoshelyettes közös jelentéseinek és elvi állásfoglalásainak megállapításait az általa indított jogalkotási eljárások során. 
 
A nemzetiségi bizottság 2018. október 9-én döntött az Njt. módosítását előkészítő munkacsoport megalakításáról. A biztoshelyettes a nemzetiségi bizottság munkacsoportját szakmai támogatásáról biztosította, ahogyan erre példa volt a törvény 2017. évi módosítása során is. Ezzel párhuzamosan, 2018. december 19-én az Igazságügyi Minisztérium Nemzetiségi Ügyekért Felelős Tematikus Munkacsoportja szintén napirendi pontként tárgyalta a jogszabály soron következő módosítására vonatkozó felkészülést. A Tematikus Munkacsoport ülésén a nemzetiségi biztoshelyettes titkárságának vezetője is részt vett, aki a nemzetiségi biztoshelyettes nevében a Tematikus Munkacsoport kodifikációs előkészítő munkájához is felajánlotta szakmai segítséget, amelyet a bizottság elnöke örömmel elfogadott. Az együttműködés és az ezzel kapcsolatos előkészítő munkálatok megkezdődtek.
 
A Magyarországi nemzetiségek bizottsága Köznevelési és kulturális albizottsága 2018. november 7-én tárgyalta meg a felvételi körzethatárok meghatározásánál a nemzetiségi önkormányzat egyetértési jogának alkalmazásával kapcsolatos vizsgálat megállapításait. Az albizottsági ülésen részt vett a nemzetiségi biztoshelyettes, annak munkatársai, valamint Maruzsa Zoltán, az EMMI köznevelésért felelős helyettes államtitkára és szakértő kollégái. A nemzetiségi biztoshelyettes tájékoztatóját elfogadva a minisztérium képviselői is szükségesnek tartották a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI jelentésben jelzett szakaszának módosítását, és ígéretet tettek a jogszabály-módosítás tervezetének előkészítésére. A biztos és biztoshelyettes közös jelentésének összefoglalója a beszámoló kiemelt nemzetiségi jogi ügyei között található.
 
A fenti jelentés mellett a bizotshelyettes rendszeresen tájékoztatta a nemzetiségi bizottságot tevékenységéről, különösen a biztossal közösen kiadott jelentéseiről és önálló elvi állásfoglalásairól. A biztoshelyettes az alábbi ügyekben hívta fel a nemzetiségi bizottság figyelmét arra, hogy az – az országos nemzetiségi önkormányzatok vezetőinek bevonásával, illetve véleményük kikérésével – tekintse át az adott területen kialakult jelenlegi gyakorlatot, és fontolja meg a szabályozás módosításával kapcsolatosan közös álláspont kialakítását, szükség esetén kezdeményezze jogszabályok módosítását: 

 

A nemzetiségi közösségek szerepéről a helyi és regionális gazdaságfejlesztésben, turizmusban a Szlovén Mintagazdaság példája alapján (1/2018.);
A nemzeti értékgyűjtés nemzetiségi tartalmaival kapcsolatos gyakorlatról (2/2018.);
A nemzetiségi kulturális autonómia érvényesülése a közszolgálati médiaszolgáltatás területén (3/2018.);
A nemzetiségi kulturális autonómia érvényesülése a hazai filmművészet és filmgyártás területén (4/2018.).
 
Tekintettel a 2018. évi országgyűlési választásokra és az ez által lerövidült országgyűlési ciklusra, a nemzetiségi bizottságnak még nem volt módja az elvi állásfoglalások megtárgyalására, erre előreláthatóan 2019-ben kerül sor.
 
Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2017. évi tevékenységéről szóló beszámolót a fenti időkorlátokra tekintettel 2018-ban az Országgyűlés nem tűzte napirendjére, így a nemzetiségi bizottság sem tárgyalta meg azt.
 

„o) véleményt nyilváníthat a Nemzetiségi Jogi Osztály tagjainak kinevezése, felmentése és más munkakörbe helyezése tekintetében”

A nemzetiségi jogterület szakmai felelőseként az ombudsmanhelyettes munkáját saját nemzetiségi titkársága és a hivatal eltérő szervezeti egységéhez tartozó nemzetiségi jogi osztály munkatársai segítik (a munkatársak bemutatása itt olvasható). 
A nemzetiségi jogi osztály tagjai felett a munkáltatói jogokat az AJBH főtitkára gyakorolja, kivéve a munkajogviszony létesítésének és megszüntetésének jogát, amely a biztos hatáskörébe tartozik. A biztoshelyettesnek ugyanakkor lehetősége van arra, hogy véleményt nyilvánítson az osztály munkatársainak kinevezésével, felmentésével és más munkakörbe helyezésükkel kapcsolatos döntésekről. 
 

„p) saját szakmai területére vonatkozóan vizsgálati szempontrendszereket és elvi állásfoglalásokat dolgozhat ki”

A nemzetiségi jogi terület szakmai irányítójaként, az AJBH-ba érkező nemzetiségi tárgyú beadványokat – valamennyi körülmény mérlegelésével – a biztoshelyettes szignálja az egyes szakértő kollégákra, és az ügy átadásakor szükség szerint közvetlenül is konzultál az ügyintézővel a további intézkedésekről. A szakmai irányítás közvetlen eszköze emellett az esetmegbeszélők gyakorlata: a nemzetiségi joggal foglalkozó munkatársak rendszeres találkozóik során közösen is áttekintik a nemzetiségi jogterület aktuális ügyeit és a konzílium mellett speciális módszertani megoldásokat is kidolgoztak illetve alkalmaznak.
 
A biztoshelyettes a nemzetiségi jogterületet érintő kérdések kapcsán elvi állásfoglalások kiadására jogosult, ezzel állandó sztenderdeket megállapítva a szélesebb szakmai közösség számára. 2018-ban négy ilyen dokumentum született. A biztoshelyettes minden esetben egyedi vagy általános ügyet elemezve, és a felmerült visszásságokat kibontva adott átfogó jellegű szakmai-módszertani ajánlásokat. A 2018-ban megjelent elvi állásfoglalások az alábbiak voltak: 
 
A nemzetiségi közösségek szerepéről a helyi és regionális gazdaságfejlesztésben, turizmusban a Szlovén Mintagazdaság példája alapján (1/2018.);
A nemzeti értékgyűjtés nemzetiségi tartalmaival kapcsolatos gyakorlatról (2/2018.);
A nemzetiségi kulturális autonómia érvényesülése a közszolgálati médiaszolgáltatás területén (3/2018.);
A nemzetiségi kulturális autonómia érvényesülése a hazai filmművészet és filmgyártás területén (4/2018.).
 
 

„q) ellátja az egyéb, a törvények vagy a Biztos által meghatározott feladatokat”

A biztoshelyettes a fentieken túl is számos feladatot lát el. Ezek többsége nem jelent napi szintű elfoglaltságot, jellemzően a közjogi státuszból adódó, illetve a kiemelkedő szakmai tudásra és tapasztalatra alapozó, eseti kötelezettségekről van szó.

Ezek közül kiemelendő, hogy a biztos 2014 júliusában a nemzetiségek védelméért felelős helyettesét jelölte ki arra, az AJBH-ban működő OPCAT Nemzeti Megelőző Mechanizmus és az az ENSZ mellett működő, független szakértőkből álló Megelőzési Albizottság gördülékeny együttműködését és a folyamatos szakmai kapcsolattartását biztosítsa.

A biztos a fenti feladatok mellett többször is felkérte helyettesét az AJBH általános alapjogvédelmi tevékenységének hazai és nemzetközi képviseletére. Ennek keretében külföldi delegációk fogadására, szakértői tárgyalások lefolytatására és előadások megtartására egyaránt sor került. 

A nemzetiségi ombudsmanhelyettes tevékenységének részletesebb megismerése érdekében szíves figyelmébe ajánlom az alapvető jogok biztosának tevékenységéről szóló aktuális beszámoló nemzetiségi jogterületet érintő részét.