Hazai tevékenységünk Hazai tevékenységünk

Ezen az oldalon betekintést nyújtunk a Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes feladat-és hatáskörét meghatározó szabályozásba, illetve gyakorlati munkájába, valamint bemutatjuk a hazai nemzetiségi jogvédelmi rendszer sajátosságait.

Az Alapvető Jogok Biztosa és a Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes, mint alkotmányos intézmények

Az ombudsman (svéd eredetű szó, jelentése: a király embere), magyar nevén alapvető jogok biztosa, olyan saját hivatallal rendelkező, a parlamentek által megválasztott köztisztviselő, aki tevékenységében más állami szervektől független, és csak az őt megválasztó országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Az ombudsman feladata elsősorban a közigazgatásban, de az igazságszolgáltatás kivételével valamennyi állami szervnél, panasz alapján vizsgálat indítása, a jogsértőnek talált gyakorlatról a szerv értesítése és a panaszos jogainak képviselete. Az ombudsman nem hozhat kötelező intézkedéseket, nem alkalmazhat jogi szankciókat. Az ombudsman ellenőrzési tevékenysége főként azért fontos, mert jogi szakértelemmel képes az egyének vagy más panaszosok olyan jogsérelmeinek orvoslását elősegíteni, amely jogsérelmek az adott állami szervek normális működése során nem kapnak orvoslást.

Magyarországon az Alkotmány 1989. évi módosításáig szó sem lehetett olyan független ellenőrző szervek létrehozásáról, mint az ombudsman, az Alkotmánybíróság vagy az Állami Számvevőszék, mivel az alkotmány a hatalom egységének elvét hirdette, és nem a hatalommegosztást. Az alkotmány módosítása után az ombudsmanok tevékenységének részletes szabályozására megalkották az 1993. évi LIX. törvényt az országgyűlési biztosokról. 

Korábban a következő ombudsmanok voltak:

  • Állampolgári jogok biztosa
  • Adatvédelmi biztos
  • Kisebbségi jogok biztosa
  • Jövő nemzedékek biztosa (2008-tól)

2012-től a négy ombudsmani tisztség helyett egyetlen alapvető jogok biztosa tisztség jött létre. 2013-tól Dr. Székely László tölti be a megtisztelő feladatot.

A jelenleg Magyarországon fennálló nemzetiségi jogvédelmi rendszer egyik kiemelkedő intézményeként az Alaptörvény 30. cikkének felhatalmazása alapján az alapvető jogok biztosa, illetve átruházott hatáskörben a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes alapjogvédelmi tevékenységet lát el, az alapvető jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltatja, orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményez. Az alapvető jogok biztosát, csakúgy mint helyettesét az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával hat évre választja.

A nemzetiségi ombudsmanhelyettes feladat- és hatáskörében eljárva figyelemmel kíséri a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülését, valamint közreműködik az alapvető jogok biztosának eljárásában, vizsgálatai során.

A magyarországi nemzetiségi jogvédelmi rendszer kiemelkedő szereplőjeként 2012. január 1-től az alapvető jogok biztosának a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettese az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. CXI. törvény 3. § (2) bekezdése alapján figyelemmel kíséri a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülését, és

  • rendszeresen tájékoztatja az alapvető jogok biztosát, az érintett intézményeket és a nyilvánosságot a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatairól;
  • felhívja az alapvető jogok biztosa, érintett intézmények és a nyilvánosság figyelmét a nemzetiségeket érintő jogsértés veszélyére;
  • az alapvető jogok biztosának hivatalbóli eljárás megindítását javasolhatja;
  • közreműködik az alapvető jogok biztosának vizsgálatában;
  • javasolhatja, hogy az alapvető jogok biztosa az Alkotmánybírósághoz forduljon;
  • véleményezi a Kormány társadalmi felzárkózásról szóló stratégiáját és figyelemmel kíséri a Magyarországon élő nemzetiségeket érintő célkitűzéseinek megvalósulását;
  • javaslatot tehet a Magyarországon élő nemzetiségek jogait érintő jogszabályok megalkotására, módosítására; valamint
  • nemzetközi tevékenységével elősegíti a Magyarországon élő nemzetiségek érdekeivel kapcsolatos hazai intézményrendszer értékeinek bemutatását.

A nemzetiségi ombudsmanhelyettes, mint a nemzetiségi jogvédelem központi szereplője munkája során kiemelt figyelmet fordít a Magyarországon élő elismert nemzetiségi közösségekkel (nemzetiségi szószólók, országos nemzetiségi önkormányzatok és intézményeik), valamint a nemzetiségi jogvédelmi rendszer más szereplőivel való folyamatos kapcsolattartásra.

Az Alaptörvény értelmében az alapvető jogok biztosa évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek. A beszámoló elkészítésében a nemzetiségi biztoshelyettes is közreműködik, bemutatva az éves tevékenységét a nemzetiségi jogvédelem területén.

Dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet 2013. október 21-ike óta viseli a nemzetiségi jogok védelmezője kitüntető címet és látja el ombudsmanhelyettesi feladatait, a Magyarországon elismert tizenhárom nemzetiségi közösség, nevezetesen a bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, roma, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán közösségek jogi védelmét.

 

A nemzetiségi jogok nemzetközi és hazai helyzete

A nemzetiségi közösségek jogvédelme integráns részét képezi az emberi jogok nemzetközi védelmének, fontos azonban megjegyezni, hogy a vonatkozó nemzetközi jogi szabályozás az államok kezdeményezésén és megegyezésén alapul, az elfogadott dokumentumok tehát a szuverén államok érdekeit, akaratát és kölcsönös kompromisszumaikat tükrözik.

A nemzetközi dokumentumok közül kiemelkedő jelentőségű az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlési határozataként 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az 1992-ben elfogadott Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól, valamint az Emberi Jogok Bizottságának (2006 óta Emberi Jogi Tanács) a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 27. cikkéhez fűzött magyarázata.

A nemzetiségek jogairól és védelméről rendelkező európai és regionális okmányok közül különösen fontosak az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (1994-ig: Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet) dokumentumai – így a Párizsi Charta (1990), a Koppenhágai (1990) és a Helsinki Dokumentum (1992) –, valamint az Európa Tanács dokumentumai: a Parlamenti Közgyűlés 1201. sz. (1993) ajánlása az Emberi Jogok Európai Egyezményének a kisebbségi jogokra vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyvével kapcsolatban, az 1992-ben született Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája, valamint az 1995-ben kelt Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény.

Az Európai Unió joga közvetlenül nem érinti a nemzetiségek védelmét, az uniós jog nem tartalmaz jogalkotási hatáskört nemzetiségi kérdésekről, e tárgykörben ugyanis az egyes tagállamok a jogalkotás hatáskörét megtartották maguknak, így nemzetiségi jogvédelmi rendszerük kialakítása során nagy szabadságot élveznek. Kiemelendő ugyanakkor, hogy a nemzetiségek védelme szerepel az Unióhoz csatlakozni kívánó államok számára 1993-ban kidolgozott, úgynevezett koppenhágai kritériumok között. Az Európai Unióról szóló szerződés az Unió alapértékei között sorolja fel a kisebbségekhez tartozó személyek jogait (2. cikk). Az Unió továbbá minden politikája és tevékenysége meghatározása és végrehajtása során fellép mindenfajta (egyebek mellett) faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés ellen.

A nemzetiségek védelmében fontos szerepet játszanak az államok közötti kétoldalú megállapodások is, így Magyarország és a szomszédos országok közötti kétoldalú – nemzetiségek védelmét szolgáló – szerződések.

Összességében megállapítható, hogy a nemzetközi jog általánosnak tekinthető szabályai alapján a nemzetiségek tekintetében tilos az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, sőt, a nemzetiségek politikai- és kulturális esélyegyenlősége érdekében az államok az előnyben részesítés eszközével is élhetnek. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a nemzetiségi közösségek védelmének nem a viszonosság az alapja, tehát az államok nincsenek kötve más államok gyakorlatához, saját jogrendszerük és az állam területén élő nemzetiségi közösségek sajátosságai alapján nagy mérlegelési szabadsággal rendelkeznek jogvédelmi rendszerük kialakítása során, szabadon, az államra jellemző sajátosságaik figyelembevételével járhatnak el.

A Magyarországon élő nemzetiségek – korábbi terminológiával élve nemzeti és etnikai kisebbségek – jogainak védelme a rendszerváltozás idejére nyúlik vissza.

A Magyar Köztársaság 2011. december 31-ig hatályban lévő Alkotmánya 68. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. Eszerint az Alkotmány elismerte az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségeket, számukra a tényleges jogegyenlőség biztosítása és a hátrányok kiegyenlítése céljából kisebbségi többletjogokat garantálva. A 68. § (2) bekezdés több ilyen jogot is nevesített, így a közéletben való kollektív részvételhez, a kisebbségi kultúra ápolásához, az anyanyelv használatához, az anyanyelvű oktatáshoz, a saját nyelven való névhasználathoz, valamint helyi és országos kisebbségi önkormányzatok létrehozásához való jogot. A 68. § (3) bekezdés megfogalmazása szerint: „A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén elő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják.”. A (4) bekezdés biztosította a kisebbségek számára, helyi és országos önkormányzatok létrehozását. Az Alkotmány 68. § (5) bekezdése szabályozta, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők szavazatának kétharmada szükséges. Az Alkotmány felhatalmazása alapján és annak rendelkezései végrehajtására, 1993 nyarán az országgyűlési képviselők 96%-os támogatásával született meg a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nektv.). Fontos megjegyezni, hogy a Nektv. egy európai szinten is kiemelkedő kisebbségvédelmi rendszer bázisát tette le, amelynek alapvonalai a mai napig meghatározzák a Magyarországon elismert tizenhárom nemzetiségi közösség mindennapjait.

Az Alkotmány az 1989-es módosítással az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló fejezettel egészült ki. A 32/B. § (1) bekezdése értelmében az országgyűlési biztos feladat- és hatásköre az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságok kivizsgálása vagy kivizsgáltatása és azok orvoslása érdekében általános vagy egyedi intézkedések kezdeményezése. Az országgyűlési biztos eljárását bárki kezdeményezhette. A kisebbségi jogok intézményes védelme érdekében az Országgyűlés, mivel azt az Alkotmány 32/B. § (3) bekezdése lehetővé tette, létrehozta az azonos feladat- és hatáskörrel rendelkező kisebbségi ombudsman intézményét. Az Alkotmány rendelkezéseit végrehajtó, az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) 1. §-a az Alkotmányból ismert módon határozta meg az országgyűlési, hozzá hasonlóan a kisebbségi biztos feladatát. Az Országgyűlés először, csak a Nektv. hatálybalépését követő két évvel később, 1995-ben választotta meg az első kisebbségi ombudsmant. Dr. Kaltenbach Jenő két megbízatási időszakon keresztül 1995 és 2007 között, még dr. Kállai Ernő 2007-től 2011-ig töltötte be a kisebbségi ombudsman tisztségét, majd 2012. január 1-től az alapvető jogok biztosának helyetteseként látta el feladatait egészen 2013-ig.

Az Alaptörvény 2012. január 1-ei hatályba lépése a fenti rendelkezések többségét átvette. Az új terminológia szerint már egységesen a nemzetiségeket nevesíti és e közösségek védelméről, illetve sajátos szerepéről szól, és az Alkotmányhoz hasonlóan államalkotó tényezőként, a politikai közösség részeként ismeri el a Magyarországon élő nemzetiségeket. Az Alaptörvény XXIX. cikk (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. Ezen kívül a Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz. A nemzetiségek részére korábban már biztosított jogokhoz hasonlóan, helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre (XXIX. cikk (2) bekezdés). Az Alaptörvény 2. cikk (2) bekezdése sarkalatos törvény szabályozási körébe utalja a Magyarországon élő nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában.

Az Alaptörvény szabályait a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban: Njt.) bontja ki, a Nektv. rendelkezéseit felváltva és részben átemelve, illetve kiegészítve.

Az Njt. részleteiben is rendelkezik mind a tizenhárom, Magyarországon élő nemzetiséget megillető alapvető egyéni, és – a nemzetközi standardoktól eltérő módon – kollektív jogairól. Az Njt. szerint a Magyarországon élő nemzetiségekhez tartozó személyeknek joguk van (egyéni jogok):

  • a családra vonatkozó nemzetiségi hagyományaik tiszteletben tartására;
  • a családi kapcsolataik ápolásához;
  • a nemzetiségi mivoltukkal kapcsolatos személyi adatok védelméhez;
  • családi ünnepeik, és az ezekhez kapcsolódó az egyházi szertartások anyanyelven való megtartásához;
  • saját és gyermekeik nevének, utónevének megválasztásához, anyanyelvük szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez, hivatalos okmányokon való feltüntetéséhez;
  • anyanyelvének, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához, továbbadásához;
  • az anyanyelvi oktatásban, művelődésben való részvételhez.

A kollektív jogokhoz tartoznak azok a jogosultságok, amelyek nemcsak személyhez kapcsolódhatnak. Így a nemzetiségek közösségi jogai közé tartoznak:

  • a nemzetiségi önazonosság megőrzése, ápolása, erősítése és átörökítése;
  • történelmi hagyományaik, kultúrájuk, nyelvük ápolása és fejlesztése;
  • rendezvényeik és ünnepeik zavartalan megtartása, építészeti, kulturális és vallási emlékeik, hagyományaik megőrzése, ápolása és átörökítése, jelképeik használata;
  • országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózat létrehozása;
  • az anyanyelvű vagy anyanyelvi nevelés, oktatás kezdeményezése;
  • ársadalmi szervezetek, helyi és országos önkormányzatok létrehozása;
  • a közszolgálati médiumokban a nemzetiségi műsorok rendszeres készítésének és sugárzásának biztosítása;
  • az országgyűlési képviselet.

Az Njt. a fentiek mellett tartalmazza a nemzetiségi oktatási és művelődési önigazgatásról, a nemzetiségek médiatartalom-szolgáltatással összefüggő jogairól, a nemzetiségi önkormányzatok létrehozásáról és működéséről, valamint a nemzetiségi közügyek ellátásának gazdasági alapjairól szóló rendelkezéseket.

Az Alaptörvényben biztosított önazonosság szabad vállalásához és megőrzéséhez való jog az Njt. 3. §-ában jelenik meg, amely a nemzetiség számára elemi jogaként biztosítja a nemzetiségi közösségként való létezést és fennmaradást. A nemzetiséghez való tartozás és a nemzetiségként kezelés alapjaként a szabad identitásvállalás elve szolgál. Az Njt. 11. §-ának megfogalmazása szerint valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga, a nemzetiséghez való tartozás kérdésében nyilatkozatra – főszabály szerint – senki sem kötelezhető, ugyanakkor törvény vagy a végrehajtására kiadott jogszabály egyes nemzetiségi jogok gyakorlását az egyén nyilatkozatához kötheti. A nemzetiséghez tartozást és a nemzetiségként kezelést kizárólagosan az egyén döntése alapozza meg, aki szabadon határozhat a hovatartozása megvallásáról vagy elhallgatásáról. Az állam ebbe a döntésbe nem avatkozhat be, senkit nem sorolhat egy nemzetiséghez, senkit nem kötelezhet nyilatkozatra és nem akadályozhatja meg az egyén identitásvállalását. A szabad identitásvállalás elvével az Alkotmánybíróság 45/2005. (XII. 14.) AB határozatában is foglalkozott. A testület az identitáshoz való jogot az alkotmány által védett jognak tekintette, az emberi méltósághoz, valamint a személyes adatok védelméhez való alapjogokra vezette vissza. Az Njt. ugyanakkor nemcsak egy nemzetiségi identitás vállalását teszi lehetővé, a 11. § (3) bekezdése értelmében a valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása – a törvényben meghatározott kivétellel – nem zárja ki a kettős vagy többes kötődés elismerését sem. Az identitásvállalás szabadságához kapcsolódik az Njt. 13. § (1) bekezdésének szabálya, miszerint a nemzetiséghez tartozó egyén joga, hogy nemzetiséghez tartozását hivatalos statisztikai adatgyűjtés alkalmával önkéntesen és névtelenül megvallhassa, így például az országos népszámlálások alkalmával. A nemzetiségi jogok jogosultjainak azonosítása a szabad identitásvállalás korlátozását jelenti, ugyanakkor az előnyben részesítő intézkedések igénybevételéhez a jog megkívánhatja, hogy az érintett nyilatkozatával azonosítsa nemzetiségi hovatartozását. Tekintettel arra, hogy az ilyen azonosítás az identitáshoz való jog korlátozását jelenti, az csak feltétlenül szükséges esetben és arányos módon alkalmazható.

A fentiekből következő állami kötelezettség az egyenlő bánásmód biztosítása és a hátrányos megkülönböztetés tilalma is, amelyet az Alaptörvény XV. cikke rögzít. Ennek értelmében a törvény előtt mindenki egyenlő. Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. Az Njt. 7. §-a szerint a nemzetiséghez való tartozás miatt tilos az egyenlő bánásmód követelményének bárminemű megsértése. Emellett az Njt. 9. §-a értelmében Magyarország tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely a nemzetiségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását, a többségi nemzetből történő kirekesztését, elkülönítését célozza, vagy ezt eredményezi, a nemzetiségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak megváltoztatására irányul, a nemzetiséget vagy nemzetiséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldözi, megfélemlíti, életkörülményeit nehezíti, jogai gyakorlásában akadályozza, vagy a nemzetiség erőszakos ki- vagy áttelepítésére irányul. Magyarország nemzetközi kapcsolataiban fellép minden olyan politikai törekvés ellen, amely a felsorolt következményekhez vezet. Az ilyen politika elleni védelem nyújtására hazánk a nemzetközi jog eszközeivel és nemzetközi szerződések révén is törekszik.

A Magyarországon elismert nemzetiséghez tartozó személyek és nemzetiségi közösségek anyaországgal való kapcsolattartását ugyancsak az Njt. garantálja. Az Njt. 4. § (1) bekezdés b) pontja biztosítja a nemzetiségi közösségeknek és a nemzetiséghez tartozó személyeknek az óhazával való kapcsolattartáshoz való jogot, valamint a (2) bekezdés szabályozza a nemzetiséghez tartozó személy jogát arra vonatkozóan, hogy mind az óhazával és a nyelvnemzetek állami és közösségi intézményeivel, mind a más országban élő nemzetiségekkel kapcsolatot tartson. A fentiek alapján az Njt. egyéni és közösségi jogként is megfogalmazza a kapcsolattartáshoz való jogot. Fontos megemlíteni Magyarország és a szomszédos államok között létrejött kétoldalú egyezményeket, amelyek mindegyike kölcsönösen biztosítja nemzetiségi közösségeik részére az anyaországgal való rendszeres kapcsolattartást.

Az Alaptörvényben is nevesített anyanyelvhasználathoz való jog a magánéletben és a közhatalommal való kapcsolataikban megilleti a nemzetiséghez tartozó személyeket. Bár a magánélet nagyrészt kívül esik a jog által szabályozható szférán, az Njt. 15. §-a kifejezetten rendelkezik a családi és egyházi közösségekre vonatkozó nemzetiségi hagyományok tiszteletben tartásához, családi kapcsolataik ápolásához, családi ünnepeiknek anyanyelven történő megtartásához és az ezekhez kapcsolódó, vallási közösség által végzett szertartások anyanyelven való lebonyolításának igényléséhez való jogáról. A közhatalommal való kapcsolattartás során, az Njt. 5. §-a értelmében az anyanyelv használatot bírósági eljárások során és a közigazgatási eljárásokban a vonatkozó eljárási törvények biztosítják. Így a bírósági eljárások során biztosított az anyanyelv használata, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 6. § (2) bekezdése és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 9. § (2) bekezdése, valamint a közigazgatási hatósági eljárások során, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 9. §-a értelmében. A nemzetiséghez tartozó képviselő és a nemzetiségi szószóló az Országgyűlésben, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testületben a nemzetiségi képviselő anyanyelvét is használhatja.

A saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz való – Alaptörvényben is biztosított – jog tartalmát az Njt. részletezi. Az Njt. 16. §-a tartalmazza a nemzetiséghez tartozó személy jogát arra, hogy anyanyelvén használja a családi és utónevét, valamint családi és utónevének hivatalos elismeréséhez való jogát. A nemzetiséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének saját nemzetiségének megfelelő megválasztásához és nemzetiségi nyelve szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez. A nem latin írásmóddal történő bejegyzés esetén kötelező a fonetikus, latin betűs írásmód egyidejű alkalmazása is. A nemzetiséghez tartozó személy nevét kérésre a személyazonosító igazolvány – az anyakönyvi bejegyzésben foglaltnak megfelelően – nemzetiségi nyelven is tartalmazza. Továbbá a jogszabály lehetővé teheti, hogy más hatósági igazolvány a nemzetiséghez tartozó személy nevét – az anyakönyvi bejegyzésben foglaltnak megfelelően – nemzetiségi nyelven is tartalmazza. Az egyéni nemzetiségi névhasználathoz való jog eljárási és részletszabályait az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény tartalmazza. Az Njt. 18. §-a közösségi névhasználati jogként nevesíti, hogy a nemzetiségeknek a közösségi névhasználathoz fűződő jogaik gyakorlása során joguk van a történelmileg kialakult helységnevek, utcanevek és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelölések használatához. A 6. § (2) és (3) bekezdései szerint azokon a településeken, ahol valamely nemzetiségnek a népszámlálás során regisztrált aránya eléri a húsz százalékot, az érintett települési nemzetiségi önkormányzat kérésére a helyi köztisztviselői és közalkalmazotti, valamint közjegyzői és bírósági végrehajtói állások betöltése során – az általános szakmai követelmények megtartása mellett – biztosítani kell az adott nemzetiség anyanyelvét is ismerő személy alkalmazását. Azokon a településeken, ahol valamely nemzetiségnek a népszámlálás során regisztrált aránya eléri a tíz százalékot és a településen nemzetiségi önkormányzat, vagy nemzetiségi egyesület működik, az érintett települési nemzetiségi önkormányzat, vagy nemzetiségi egyesület kérésére a helyi önkormányzat által fenntartott vagy finanszírozott médiaszolgáltató rendszeres nemzetiségi közszolgálati műsort biztosít az adott településen élő nemzetiségi közösség anyanyelvű tájékoztatása érdekében. A rendelkezés a helyi önkormányzat által kiadott vagy finanszírozott sajtótermékre is vonatkozik.

Magyarország – törvényei keretei között – biztosítja a nemzetiségi közösségeknek rendezvényeik és ünnepeik zavartalan megtartásához, építészeti, kulturális, kegyeleti és vallási emlékeik, hagyományaik megőrzéséhez, ápolásához és átörökítéséhez, jelképeik használatához fűződő jogait (Njt. 20. §).

A nemzetiségi közösségek részére biztosított közéletben való kollektív részvétel, részben a nemzetiségi önkormányzatok létrehozásával valósul meg. Az Njt. 2. § b) pontja értelmében nemzetiségi önkormányzat a törvényben meghatározott nemzetiségi közszolgáltatási feladatokat ellátó, testületi formában működő, jogi személyiséggel rendelkező, demokratikus választások útján az Njt. alapján létrehozott szervezet, amely a nemzetiségi közösséget megillető jogosultságok érvényesítésére, a nemzetiségek érdekeinek védelmére és képviseletére, a feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetiségi közügyek, háromszintű, így települési, területi vagy országos szinten történő önálló intézésére jön létre. Magyarországon a személyi elven alapul a nemzetiségi önkormányzati rendszer, amely elsősorban a nemzetiségek kulturális autonómiájának megvalósulását szolgálja, és a kulturális autonómia megvalósulásának szervezeti kereteit jelenti. Az Njt. 10. §-a a nemzetiségi önkormányzatok alapvető feladataként nevesíti a nemzetiségi érdekek védelmét és a képviseletét feladat- és hatáskörének gyakorlásával.

Az Alaptörvény biztosítja a nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.) határozza meg a nemzetiségeknek az Országgyűlés munkájában való részvételük, országgyűlési képviseletük feltételrendszerét, végrehajtva az Alaptörvény 2. cikk (2) bekezdését. A Vjt. szabályai lényegüket tekintve a kedvezményes mandátumszerzés feltételeit határozzák meg. A feltételek fennállása esetén, a nemzetiségi listán induló képviselőjelöltek kedvezményes mandátumot és ezzel együtt teljes körű képviselői jogosultságokat szereznek, saját nemzetiségi közösségük országgyűlési képviseletére. A Vjt. szabályai további kedvezményben részesítik a nemzetiségi listát állító, azonban kedvezményes mandátumot nem szerző nemzetiségeket. A Vjt. 18. § (1)-(2) bekezdéseinek értemében az ilyen nemzetiséget szószóló képviseli az Országgyűlésben. A 2014. évi országgyűlési választások során első ízben kapott lehetőséget a tizenhárom magyarországi nemzetiségi közösség a választásokon való részvételre, ennek során tizenhárom nemzetiségi szószóló került be az Országgyűlésbe.

Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 14. § (1) bekezdés a) pontja (a továbbiakban: Ogytv.) alapján az Országgyűlés létrehozza az állandó és a törvényalkotási bizottságok mellett a nemzetiségeket képviselő bizottságot is. Az Ogytv. 22. §-a értelmében a nemzetiségeket képviselő bizottság az Országgyűlés kezdeményező, javaslattevő, véleményező és a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szerv, hasonlóan az Országgyűlés többi biztosságához. A bizottság tagjai a nemzetiségi listáról mandátumot szerző képviselők, valamint a szószólók, a jelen biztosságban a tizenhárom nemzetiséget képviselő szószóló. Az Ogytv. 15. § (4) bekezdése alapján a bizottság bármely a hatáskörébe tartozó kérdést megtárgyalhat és vizsgálhat, abban állást foglalhat, állásfoglalását bizottsági tájékoztatóban nyilvánosságra hozhatja. A szószólók jogállását az Ogytv. 29. § (1)-(4) bekezdései, továbbá a szószólókra is alkalmazandó rendelkezéseket a törvény 29/A. § (6) bekezdése sorolja fel. A szószólók tevékenységüket a köz és az általuk képviselt nemzetiség érdekében végzik, e tevékenységükben nem utasíthatók. A szószólók az Országgyűlés ülésén felszólalhatnak, ha a Házbizottság megítélése szerint a napirendi pont a nemzetiségek érdekeit, jogait érinti, azonban szavazati joggal nem rendelkeznek, kivéve saját bizottságuk ülésein. Az Ogytv. 29. § (4) bekezdése szerint, a szószóló kérdést intézhet a Kormányhoz és a Kormány tagjához, az alapvető jogok biztosához, az Állami Számvevőszék elnökéhez és a legfőbb ügyészhez a feladatkörükbe tartozó, a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő ügyben. Az Ogytv. 28. § (1) bekezdése alapján a szószólók kötelezettsége, hogy kezdeményezően vegyenek részt az Országgyűlés munkájában, elősegítsék annak eredményes működését, továbbá részt vegyenek annak és bizottságuk ülésein. Az Ogytv. 38/A. § (2) bekezdése szabályozza az Njt. 5. § (3) bekezdésében biztosított jogot, miszerint a nemzetiséghez tartozó képviselő, a nemzetiségi listáról mandátumot szerző képviselő, valamint a szószóló anyanyelvén is felszólalhat és irományt nyújthat be. A nemzetiséghez tartozó képviselő, a nemzetiségi listáról mandátumot szerző képviselő, valamint a szószóló országgyűlési felszólalásának lehetőségét, azaz a napirendi pont, Ogytv. 11. § (1) bekezdés b) pontja szerinti nemzetiségek érdekeit, jogait érintő napirendi ponttá nyilvánítását, a Házbizottság, mint az Ogytv. 12. § (1) bekezdése alapján, az Országgyűlés döntés-előkészítő testülete határozza meg. A Házbizottság az elé tárt ügyekben, az Ogytv. 13. § (6) bekezdése értelmében, egyhangúlag hoz döntést, ennek hiányában, a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő napirendi pont esetében, a házelnök dönt. Az Ogytv. 13. § (5a) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben a bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely kérdés a nemzetiségek érdekeit, jogait érinti, a bizottság elnöke kezdeményezze a Házbizottság összehívását, hogy az nyilvánítsa a napirendi pontot a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő ponttá, a Házbizottság összehívásáról a házelnök dönt. Kiemelten fontos megjegyezni a bizottságnak az Alaptörvényben biztosított jogokat. Az Alaptörvény S) cikk, valamint 6. cikk (1) bekezdése értelmében az Alaptörvény elfogadására vagy módosítására irányuló javaslatot, illetve törvényalkotási, törvénymódosítási kezdeményezést, többek között országgyűlési bizottság terjeszthet elő, így mindkét esetben a Magyarországi nemzetiségek bizottsága is jogosult erre.

Az Njt. 12. § b) pontja alapján a nemzetiséghez tartozó személynek joga van részt venni anyanyelvű köznevelésben, oktatásban és művelődésben, a 19. § értelmében, kollektív jogként a nemzetiségi közösségeknek joguk van, törvényi keretek között intézmények létrehozásához és működtetéséhez, más szervtől történő átvételéhez, nemzetiséghez tartozók óvodai neveléséhez, általános iskolai neveléséhez-oktatásához, nemzetiségi kollégiumi ellátásához, gimnáziumi, szakközépiskolai, szakiskolai neveléséhez-oktatásához, felsőfokú képzéséhez, továbbá jogosultak az országos önkormányzat útján a kiegészítő nemzetiségi nevelés-oktatás feltételeinek megteremtését kezdeményezni és kialakításában közreműködni. Az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, valamint a közösségek oktatásszervezéshez való jogát az Njt. további rendelkezései részleteiben is szabályozzák.

A nemzetiségi kultúra ápolásához való jog mind egyéni, mind kollektív nemzetiségi jogként megjelenik az Njt. szabályai között. Az Njt. 12. § (1) bekezdés a) pontja biztosítja a nemzetiséghez tartozó személy egyéni jogát, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához, valamint továbbadásához. Hasonlóan rendelkezik az Njt. 17. § b) pontja, amely a nemzetiségi közösségek elidegeníthetetlen közösségi jogaként állapítja meg, a történelmi hagyományaik, a nyelv megőrzését és fejlesztését, tárgyi és szellemi kultúrájuk ápolását és gyarapítását. Fontos eleme a nemzetiségi kultúrához való jognak az Njt. 20. §-a. Ennek értelmében, Magyarország – törvényei keretei között – biztosítja a nemzetiségi közösségeknek rendezvényeik és ünnepeik zavartalan megtartásához, építészeti, kulturális, kegyeleti és vallási emlékeik, hagyományaik megőrzéséhez, ápolásához és átörökítéséhez, jelképeik használatához fűződő jogait. A kulturális önigazgatáshoz való jogot, illetve a nemzetiségek médiatartalom-szolgáltatással összefüggő jogait az Njt. további rendelkezései részleteiben is szabályozzák.

Az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdése értelmében mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni és szervezetekhez csatlakozni. A nemzetiségi közösségek közéletben való kollektív részvételének joga megvalósulhat civil szervezetek alapításával, működtetésével, ezt az önszerveződéshez való jogot garantálja az Njt. 14. §-a egyéni és kollektív jogként egyaránt.

A nemzetiségi közösségeket, önkormányzataik működését és feladatellátását, valamint a kulturális autonómia megvalósulásában közreműködő, szerteágazó intézményhálózatot az állam számos formában támogatja. Az Njt. 126. § értelmében a nemzetiségi önkormányzati bevételek forrása különösen:

  • az állam költségvetési támogatása;
  • egyéb támogatások;
  • a saját bevételek, vállalkozási bevételek;
  • a vagyonának a hozadéka;
  • az anyaországi és egyéb adományok;
  • az átvett pénzeszközök.

Továbbá az állam a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértékben támogatást nyújt

  • a nemzetiségi önkormányzatok részére a nemzetiségi közfeladatok ellátásához, feladatfinanszírozási rendszer keretében;
  • a nemzetiségek oktatási és kulturális önigazgatása, a nemzetiségi kulturális autonómia körében megvalósuló tevékenységekhez, projektekhez;
  • államháztartáson belüli és kívüli nemzetiségi szervezetek részére a nemzetiségek kulturális autonómiájának fejlesztéséhez.

A nemzetiségekkel kapcsolatos kormányzati tevékenység központi végrehajtó szerve az Emberi Erőforrások Minisztériumában működő Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 33/2014. (IX. 16.) EMMI utasítás 48. § (11) és (4) bekezdése alapján az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár szakmai, politikai irányítást gyakorol az egyházakkal való kapcsolattartás koordinációja, a társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztése, valamint a nemzetiségpolitika tekintetében. Az államtitkár a nemzetiségpolitika körében összehangolja a nemzetiség- és nemzetpolitikai stratégiai szempontokat és kezdeményezi az alaptörvény-ellenesen működő nemzetiségi önkormányzati testület feloszlatására vonatkozó előterjesztés Országgyűléshez történő benyújtását.

Az Njt. 129. §-a értelmében a nemzetiségi önkormányzatok a nemzetiségi oktatási és kulturális önigazgatás, a nemzetiségi kulturális autonómia körében kiírt állami és európai uniós pályázatokon a helyi önkormányzatokkal azonos feltételek mellett vehetnek részt, amely nagymértékben kiszélesíti a nemzetiségi önkormányzatok pályázati lehetőségeit.

 

A nemzetiségi biztoshelyettes 2016. évi tevékenységének bemutatása

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Szervezeti és Működési Szabályzat 12. §-a alapján „A Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes felelős a biztosnak a nemzetiségi jogokkal összefüggő feladatainak előkészítéséért, valamint a Biztos megbízása és a Szabályzat alapján átruházott hatáskörben történő ellátásáért. Ennek érdekében:

a) figyelemmel kíséri, értékeli és ellenőrzi azon jogszabályi rendelkezések érvényesülését, amelyek biztosítják a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak  védelmét.”

Az információszerzés és -feldolgozás az ombudsmanhelyettes kiemelt feladata, amely valamennyi egyéb tevékenység alapjául szolgál, és elengedhetetlen a szakmai munka érdemi megalapozásához. Ennek megfelelően a biztoshelyettes törekedett arra, hogy folyamatosan jelen legyen a közösségek mindennapi életében, és nyomon kövesse, gyűjtse és rendszerezze a hazai nemzetiségek jogainak érvényesülésével, ezzel párhuzamosan pedig a nemzetiségi közösségek aktuális helyzetével és a nemzetiségi közélettel kapcsolatos információkat.

A programok számában a biztoshelyettesi intézmény megalakulása óta folyamatos és szinte töretlen emelkedés tapasztalható, 2016-ban ráadásul a korábbi évhez képest 30%-kal többször sikerült találkoznia a közösségek tagjainak és munkatársainknak. A 255 munkanap alatt 219 programra került sor, amelyek közül 83 valamely elemében nemzetközi vonatkozású is volt, 27 pedig kifejezetten külföldön valósult meg.

A programok típus szerinti bontásából pontosan kirajzolódik, milyen fontos szerepet töltenek be a munka során a közvetlen interakciók: a személyesebb hangvételű, korlátozott létszámú szakmai megbeszélések és fórumok a titkársági munka 51%-át tették ki. A konferenciák és egyéb rendezvények esetében elsősorban a közösséggel ápolt kapcsolatok megerősítésén volt a hangsúly, ezek jelentették az események 37%-át. 2016-ban minden nyolcadik programra (12%) külföldi út során került sor. A biztoshelyettes azonban nem kizárólag ekkor járt el nemzetközi ügyekben: a tevékenység közel 38%-ában olyan témák szerepeltek, amelyek a hazánkban élő nemzetiségek anyaországaihoz, vagy az egyenlő bánásmód érvényesítését célzó nemzetközi intézményekhez kapcsolódtak.

A 2012-2016 közötti időszakot vizsgálva megállapítható, hogy az események száma programtípusonként is évről évre növekszik, jelentősebb emelkedés az elmúlt évben a szakmai fórumok és rendezvények esetén volt tapasztalható.

A szakmai megbeszélések során egy nemzetiség, szervezet vagy egy konkrét probléma(kör) szűkebb körű szakmai megtárgyalására nyílt lehetőség. Az elmúlt évhez hasonlóan a biztoshelyettes továbbra is aktív kapcsolatot tartott fenn és rendszeres egyeztetéseket folytatott a nemzetiségi közélet érintett résztvevőivel, valamint a nemzetiségi jogalkotásért és jogérvényesülésért felelős partnerekkel.

 

Szakmai megbeszélés a Máltai Jelenlét Program munkatársaival - Gyöngyös - Duránda

 

A szakmai fórumok jellemzően átfogó nemzetiségi kérdések megvitatásának színterei voltak. A megbeszélésekhez hasonló közvetlenebb kommunikációs helyzetben lehetőség nyílt egyszerre több szervezet munkatársainak bevonására, illetve szomszédos tudományterületek szakértőinek véleményeinek kifejtésére. A találkozások során számos egyedi problémát sikerült feltárni, a beszélgetések közös elemei pedig olyan tendenciákat is láthatóvá tettek, amelyek nemzetiségtől és létszámtól függetlenül több közösséget is érintettek, ám korábban láthatatlanok maradtak a képviseleti szervek számára.

 

Szakmai fórum az egri nemzetiségi önkormányzatok vezetőivel - Eger

 

A konferenciákon való részvétel a biztoshelyettes munkájának bemutatása mellett a széles szakmai közvéleménnyel való kommunikációra és a társadalmi tudatformálásra is kiváló lehetőséget adott. A nemzetközi trendeket, illetve szakmai diskurzust követve a konferenciák többsége a gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények európai helyzetéről, a politikai közbeszéd változásának kisebbségekre gyakorolt hatásairól, valamint a roma integráció jó gyakorlatairól, illetve kihívásairól szólt.

 

Az Európa Tanács No Hate kampányának záró konferenciája - Budapest

 

A biztoshelyettest és titkársága tagjait a hazai nemzetiségek 2016-ban is számos és igen sokszínű kulturális rendezvényen várták, amelyek minden esetben a közösségek kreatív és életteli jelenlétét mutatták meg.

 

Sváb Zenei Fesztivál - Villány

 

A biztoshelyettes programjainak tervezése során az elmúlt évben is különösen fontos volt, hogy minden nemzetiségre elegendő időt és figyelmet szentelhessen. Ennek megfelelően – ahogyan az alábbi ábrán is látható – valamennyi hazai közösséggel intenzív kapcsolatban állt munkája során, a nemzetiségek szerinti megoszlás pedig tükrözi a közösségek hazai demográfiai helyzetét. Fontos kiemelni azt is, hogy a munka mintegy negyedét olyan tevékenységek – így jellemzően a nemzetiségi kulturális autonómia érvényesülését érintő jogszabályokkal kapcsolatos szakmai tárgyalások és vizsgálatok – tették ki, amelyek minden nemzetiséget érintettek.

„b) tematikus összefoglalóban évente, illetve a biztos kérése alapján – megfelelő határidő biztosításával – ezen kívül is tájékoztatja a Biztost, az érintett intézményeket és a nyilvánosságot a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatairól; valamint
d) információs, felvilágosító tevékenységgel, így különösen rendezvényeken való részvétellel, publikációs munkával segíti a hazai és nemzetközi közvélemény tájékozódását a nemzetiségi jogokkal kapcsolatos ombudsmani tevékenységről.”
 
 
A biztoshelyettes a nemzetiségek és a többségi társadalom tagjai számára egyaránt folyamatosan információval szolgál a hazai közösségek helyzetéről. Ez azonban két, részben eltérő tevékenységet követel meg. Míg a legtöbb nemzetiség rendelkezik önálló és hiteles, a belső kommunikációt segítő médiafelülettel, ezek az információk gyakran nem jutnak el a többségi társadalom tagjaihoz. Sok külső szemlélő számára így a nemzetiségi lét kizárólag a népi hagyományok ápolását jelenti, miközben a modern, pezsgő nemzetiségi közélet láthatatlan marad számukra. A roma közösséggel kapcsolatban további feladat hárul az ombudsman helyettesére: az előítéletekkel és problémákkal terhelt diskurzus megváltoztatása, és a nyitott társadalom irányába történő elmozdulás katalizálása különleges eszközöket kíván.
A fentiekre is tekintettel az információ megosztásának kiemelt csatornái 2016-ban a következők voltak:

  1. aktív médiajelenlét;
  2. a nemzetiségi közösségeket bemutató rendezvények szervezése
  3. megyelátogatások és helyszíni vizsgálatok;
  4. társadalmi szemléletformálás, emberi jogi oktatás.

Aktív médiajelenlét

A biztoshelyettes nemzetiségi közösségeket érintő médiahasználattal kapcsolatban kialakított stratégiája kétirányú. Egyrészt fontosnak tartja a közösségek számára szolgáltatott információkat, ezzel párhuzamosan ugyanakkor hangsúlyozza a többségi társadalom tájékoztatását is a hazai nemzetiségek ügyeivel kapcsolatban.
Az elmúlt évekhez hasonlóan egyszerűbb feladatnak bizonyult a nemzetiségi közösségek tagjainak megszólítása: valamennyi nemzetiség saját médiafelülettel rendelkezik, amely tájékozódási pontot és univerzális információforrást jelent számukra. A hazai nemzetiségi sajtó rendszeresen és kiemelt hírként foglalkozott a biztoshelyettes tevékenységével, különösen az adott közösséget érintő ügyek és az ombudsmanhelyettes által szervezett rendezvények, illetve események kapcsán. A Barátság kulturális és közéleti folyóirat például 2016-ban három alkalommal is dedikált mellékletben közölte az AJBH-ban tartott rendezvények elhangzott anyagait. A hazai fórumon megjelenő írásokat, dokumentumokat gyakran az anyaországi médiumok is átvették, így a biztoshelyettes tevékenysége sok esetben nemzetközi nyilvánosságot is kapott.
Több, a társadalom szélesebb rétegeit is érintő ügyben ugyanakkor a biztoshelyettes a hagyományos médiaszereplőket is megszólította. Továbbra is kiemelt figyelmet kapott a miskolci telepfelszámolással és közös hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos ügy, a nemzetiségi oktatással kapcsolatos kérdések, valamint a lakhatással kapcsolatos problémák kezelésének lehetőségei.
A nemzetiségi biztoshelyettes 2016-ban 22 közleményben – 4 alkalommal az ombudsmannal közösen, 18 alkalommal önállóan – tájékoztatta a nyilvánosságot a nemzetiségi területen végzett tevékenységéről és hívta fel a figyelmet a közösségeket érintő kiemelt eseményekre. Az általános emberi jogi témák közül a holokauszt nemzetközi emléknapja, a tolerancia világnapja, a szegénység elleni világnap, a rasszizmus elleni hét emelhetőek ki, míg speciális nemzetiségi alkalom volt például a német nemzetiség napja, a magyar–lengyel barátság napja, Pável Ágoston vagy Hodinka Antal születésnapja. Különleges és érdeklődéssel fogadott színfoltja volt a biztoshelyettes 2016-os média-megjelenéseinek, amikor a Rio de Janeiróban megrendezett XXXI. nyári olimpiai játékokat megelőzően közleményben mutatott be 12 olyan magyar olimpikont, akik az elmúlt évtizedekben nemzetiségi származású magyar állampolgárként versenyeztek közös hazánk dicsőségéért.

 

Nemzetiségi származású magyar olimpikonok

 

A biztoshelyettes három sajtótájékoztatót tartott az év során, és számos interjúkérésnek is eleget tett. Fontos kiemelni a korábban már említett Vas és Heves megyei látogatásokat követő sajtótájékoztatók és interjúk jelentőségét, ezek során ugyanis a biztoshelyettes az adott megyében, illetve régióban élő nemzetiségeket érintő konkrét kérdésekkel kapcsolatban is azonnal tájékoztatni tudta a helyi média képviselőit.

 

Interjúk a Heves megyei látogatáshoz kapcsolódóan - Eger

 

A 2016. év legkomolyabb kommunikációs lépésének a közösségi médiafelületekkel kapcsolatos nyitás tekinthető, amely a hazai nemzetiségeket érintő fontos tartalmakat juttathat el a nemzetiségi közösségek és a többségi társadalom tagjai részére is. A tartalom és a célcsoport diverzitása egyaránt komoly kihívás, egyben azonban lehetőség is a biztoshelyettes számára.
A témák rendkívül széles spektrumára és a speciális célcsoportok – különösen a fiatalabb korosztály – szerteágazó igényeire, illetve technikai elérési lehetőségeire tekintettel a nemzetiségi biztoshelyettes márciusban elindította önálló Facebook-profilját (facebook.com/ombudsmanhelyettes). A profil aktív felhasználóinak száma havonta átlagosan 2.000 fő volt, ezek a személyek az oldallal kapcsolatos interaktív tevékenységet folytattak, vagyis a tetszésnyilvánítás mellett hozzászólásokkal gazdagították a kommunikációt vagy új tartalmakat töltöttek fel. Emellett azonban az oldalhoz kapcsolódó bejegyzések átlagosan 50.000 felhasználóhoz jutottak el havonta, a legintenzívebb időszakban, októberben az elérések száma 70.000 volt. A felületet elsősorban magyar felhasználók látogatják, ám nem kizárólag belföldről: Romániából, Németországból, Szlovákiából, Belgiumból és az Egyesült Királyságból is jelentős számban érdeklődnek a felület iránt.
A minél szélesebb közönség megszólításának igénye továbbra is kiemelt cél volt, így következő lépésként decemberben elindult a nemzetiségi ombudsman Twitter-fiókja (@MinorityOmbudsman) is, amely elsősorban a nemzetközi partnereket és a külföldi érdeklődőket célozza meg.
Mindkét felület maradéktalanul beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket, amelyet a felhasználói aktivitás mellett más mérhető adatok is visszaigazolnak: a biztoshelyettes ismertségének további növekedésével többen keresték meg a titkárságot problémáikkal, panaszügyeikkel, valamint jelentősen nőtt a szakmai szereplésre való felkérések és a gyakornoki jelentkezések száma is.
2017-ben Szalayné Sándor Erzsébet önálló microsite-ot indít az AJBH honlapjának részeként, amely univerzális nemzetiségi jogi adatbázisként és fórumként fogja szolgálni a közösségeket és az érdeklődő többségi társadalomhoz tartozókat.

Nemzetiségi közösségeket bemutató rendezvények szervezése

A 2015. április 24-én megtartott DaSein/JelenLét konferencia nem csupán a 2015. év egyik kiemelt nemzetiségi rendezvénye volt, hanem az első lett azon események sorában, amelyek célja egy nemzetiségi közösség különleges értékének közös ünneplése, illetve ennek minél szélesebb körű bemutatása. 2016-ban a biztoshelyettes az AJBH-ban 5 ilyen kiemelt rendezvényen is vendégül látta az egyes nemzetiségeket. Az eseményekkel kapcsolatban elmondható, hogy kivétel nélkül rendkívüli érdeklődés mellett zajlottak: a 100 fős befogadóképességű Korczak-terem minden esetben teljesen megtelt érdeklődőkkel, akik között az érintett nemzetiség képviselői mellett más nemzetiségek tagjai és magas rangú képviselői és szakemberek is megjelentek. A rendezvények kezdeményezésében, szervezésében és lebonyolításában minden esetben kiváló partner volt az adott nemzetiség szószólója, így ehelyütt is külön ki kell emelnünk Giricz Vera ruszin, Kissné Köles Erika szlovén és Varga Szimeon bolgár szószólók értékes munkáját.
A magyarországi bolgárok közössége 2016. március 1-én a hivatalban ünnepelte hagyományos bolgár tavaszköszöntő eseményét, a Martenicát, amelynek keretében sor került a „A magyarországi bolgárok története” című kiállítás megnyitójára is. A rendezvényen részt vett Soltész Miklós az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Bisserka Benisheva, a Bolgár Köztársaság nagykövete, Muszev Dimitrov Dancsó, a Bolgár Országos Önkormányzat elnöke és Varga Szimeon bolgár nemzetiségi szószóló. Valamennyi felszólaló hangsúlyozta, hogy a magyarországi bolgár közösség története – ahogyan azt a megnyitott kiállítás is szemléltette – egy összetartó és állhatatos, az identitását, nyelvét, vallását és kulturális hagyományait féltve őrző közösség képét mutatja. Az esemény zárásaként Popgancsev Jancsev Tancso főtisztelendő atya – a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház képviseletében – megszentelte a kiállítást és megáldotta a rendezvény résztvevőit.

 

A magyarországi bolgárok története című kiállatás megnyitója - Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

 

A Roma Ellenállás Napja alkalmából 2016. május 17-én „Elvitték a cigányokat” címmel vándorkiállítás nyílt meg a hivatalban. A rendezvényen Márkusné Vörös Hajnalka, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatóhelyettese és Harmat József könyvtáros bemutatták a „Roma holokauszt a Grábler-tónál – a székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése Várpalotán 1945-ben” című forrásgyűjteményt. A megnyitóhoz kapcsolódóan lehetőség nyílt a romák két világháború közötti helyzetéről és a magyarországi roma holokausztról, a téma történelem-tankönyvekben való megjelenéséről, illetve annak hiányáról, a formális és nem formális oktatás szerepéről eszmecserét folytatni. A beszélgetésen felkért hozzászólóként történészek, pedagógusok és tankönyvkutatással foglalkozó szakembereket is részt vettek, így Jungaus Tímea (Tom Lantos Intézet), Bársony János (kisebbségkutató) és Daróczi Ágnes (Roma and Travellers Forum), Balázs Anna és Varga Krisztina (Monitor Csoport),  Binder Mátyás (történész, pedagógus, a Romák a kerettantervben és a kísérleti tankönyvekben című kutatás társkutatója), Bernáth Gábor (Ha szaladok, agyonlőnek, ha megállok, agyonvernek című kiadvány társszerzője), Miklósi László (Történelem Tanárok Egylete), Kovács Mónika (ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Tanszék) és Varga Ágota (Balázs Béla díjas filmrendező). A rendezvény a roma holokauszt magyarországi, ismeretlen áldozataira való emlékezésen túl a holokauszt oktatásának fontosságára is fel kívánta hívni a figyelmet.

 

"Elvitték a cigányokat" című vándorkiállítás megnyitója - Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

 

2016. szeptember 14-én került sor a ruszin származású Hodinka Antal akadémikus tiszteletére tartott emlékülésre, amelynek szervezői Giricz Vera, az Országgyűlés ruszin nemzetiségi szószólója, az Országos Ruszin Önkormányzat, a Ruszinokért Alapítvány és a biztoshelyettes voltak. Hodinka Antal halálának 70. évfordulóján az esemény résztvevői egy olyan kiváló tudós munkásságát idézték fel, aki történészként, nyelvészként és néprajzkutatóként nem csak szűkebb pátriája, Kárpátalja és a ruszinság számára alkotott maradandót, hanem kora szellemi és tudományos életének kiemelkedő alakja volt. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Fülöp Attila, az EMMI nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára és Dr. Hodinka László, az ORFI osztályvezető főorvosa, Hodinka akadémikus unokája is. Az emlékülésen a tudományos előadások mellett a Magyarországi Ruszinok Közérdekű Muzeális Gyűjteményének tárgyaiból és Fedinecz Atanáz festőművész alkotásaiból összeállított kiállítást is megtekinthették a hazai ruszin közösséget és annak szervezeteit nagy számban képviselő megjelentek.

 

Hodinka Antal akadémikus tiszteletére tartott emlékülés - Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

 

2016. november 23-án emlékeztünk meg Dr. Pável Ágoston, szlovén kutató emléknapjáról. A 130 éve született Pável Ágoston, a magyarországi szlovének első hivatásos tudós kutatója, aki nyelvészként, néprajzkutatóként, költőként és műfordítóként nem csak szűkebb közössége számára, de Vas megye szellemi életének egyik legkiemelkedőbb alakjaként a többségi társadalom által is elismert, máig ható kulturális értékeket teremtett. A hazai szlovén közösség vezetői, a szlovén szervezetek képviselői és a nagyszámú érdeklődő jelenléte mellett megtartott rendezvény fővédnöke Kissné Köles Erika szlovén nemzetiségi szószóló, és Szalayné Sándor Erzsébet voltak. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Ksenija Skrilec Szlovénia magyarországi nagykövete és Fülöp Attila nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár is, valamint nagy örömünkre eljött Pável Ágoston lánya, Dr. Simon Endréné Pável Judit, aki édesapjára, az emberre és a tanárra emlékezett, kiemelve családszeretetét, a szülőföldjéhez és az egyszerű kétkezi dolgozó emberekhez fűződő mély kötődését, humánus pedagógiai módszereit. A konferencia mellett kiállítás mutatta be Pável Ágoston munkásságát, valamint a Rába-vidéki szlovén közösség hagyományait és jelenét.

 

Dr. Pável Ágoston, szlovén kutató emléknapja - Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

 

2016. december 12-én Plántálók és palántáik címmel nyílt kiállítás a hivatalban. A rendezvény fővédnökei Szalayné Sándor Erzsébet ombudsmanhelyettes és Káló Károly, a Bhim Rao Egyesület elnöke voltak, de jelenlétével megtisztelte az eseményt Olav Berstad, a Norvég Királyság nagykövete is. A hátrányos helyzetű roma és nem roma fiatalok általános iskolából középiskolába, illetve középiskolából a felsőoktatás intézményeibe való bejutásának, valamint az ezen intézményekben való sikeres helytállásának elősegítése és támogatása érdekében létrehozott Bhim Rao Egyesület 2016-ban már ötödik mentorprogramját valósította meg. Ennek keretében tíz hátrányos helyzetű településen foglalkoztak fiatal roma művészek (képzőművészek, színészek, filmkészítők) egy-egy helyi tanár segítségével hátrányos helyzetű tanulókkal. A kiállításon – melynek megnyitóján a megjelentek találkozhattak az ifjú és szenior művészekkel is – a közös munka gyümölcseit tekinthették meg az érdeklődők Szuhay Péter, a Néprajzi Múzeum főmuzeológusának rendhagyó tárlatvezetése mellett. A rendezvényt a Romano Glaszo együttes zenei produkciója színesítette.

 

Plántálók és palántáik című kiállítás megnyitója - Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

 

Megyelátogatások és helyszíni vizsgálatok

A fentiek mellett a kapcsolatteremtés ritkább, de rendkívül fontos és komplex formája a megyelátogatás volt.
Az alapvető jogok biztosa és két helyettese évente két alkalommal több napos helyszíni látogatást tesznek Magyarország egy-egy megyéjében. A látogatások elsődleges célja az, hogy első kézből szerezhessenek információkat, benyomásokat és tapasztalatokat az alapjogok érvényesüléséről Magyarország egy-egy régiójában. E találkozók azonban az adott megye vezetői, közigazgatási szakemberei, az ott működő egyes intézmények munkatársai, és nem utolsó sorban az ott élő nemzetiségi közösségek tagjai számára is jó alkalmat kínálnak arra, hogy közvetlen információkat kapjanak az AJBH működéséről, a biztos és helyettesei munkájáról.

 

Találkozó a Vas Megyei Kormányhivatal vezetőivel - Szombathely

 

A megyelátogatás rendszeres eleme a nemzetiségi biztoshelyettes találkozója és megbeszélései a megyében működő területi és több települési nemzetiségi önkormányzat vezetőivel. E találkozók lehetőséget kínálnak arra, hogy a biztoshelyettes átfogó képet kapjon az egyes nemzetiségek helyzetéről, problémáiról, az általuk elért sikerekről illetve jó gyakorlatokról. E találkozók alkalmával a nemzetiségek képviselői által megfogalmazott konkrét panaszok is rögzítésre kerülnek, melyek vizsgálata a Hivatal munkatársainak feladata a meghatározott eljárásrendnek megfelelően.
A megyelátogatások során a biztos és helyettesei jegyzői értekezletet tartanak a megyében található települési önkormányzatok jegyzői számára. Ezek az értekezletek kiváló alkalmat kínálnak arra, hogy a nemzetiségi biztoshelyettes felhívja a résztvevő jogi szakemberek figyelmét a nemzetiségi jogok érvényesítésével kapcsolatos igazgatási feladatok fontosságára, illetve a jegyzők által a nemzetiségi jogok biztosításával és érvényesítésével kapcsolatban felmerülő kérdésekre is érdemi választ adjon.

 

Előadás a Heves megyei jegyzői értekezleten - Eger

 

A megyelátogatások szokásos eleme a biztos és helyettesei részvételével a megyeszékhelyen rendezett sajtótájékoztató, ahol az országos és a helyi média képviselői kapnak tájékoztatást a látogatás céljáról és eredményeiről illetve tehetnek fel kérdéseket.
A nemzetiségek jogainak védelméért felelős biztoshelyettes e látogatások alkalmával rendszeresen felkeres egy vagy több, nemzetiségi oktatást folytató illetve a nemzetiségi identitás ápolásában fontos szerepet játszó kulturális vagy egyházi intézményt, ahol az intézmény vezetői mellett általában a diákokkal illetve az adott nemzetiségi közösség tagjaival is találkozik. Azon területek esetén, ahol a roma nemzetiséghez tartozó közösségek lakhatása szegregált telepeken valósul meg, a biztoshelyettes programjának rendszeres eleme e telepek felkeresése, az ott élőkkel való találkozás.
2016-ban az alapvető jogok biztosa és helyettesei Vas és Heves megyékben tettek látogatást.
A Vas megyei látogatás részeként a már említett hivatalos programok mellett a nemzetiségi biztoshelyettes és munkatársai felkeresték a Felsőcsatári nyelvoktató nemzetiségi általános iskolát, Horvátzsidányban találkoztak az ott élő horvát közösség vezetőivel és képviselőivel, valamint megtekintették az itt található horvát egyházi gyűjteményt. Látogatásának második napján a biztoshelyettes munkatársai a szentpéterfai horvát-magyar kétnyelvű nemzetiségi általános iskolába látogattak és találkoztak a településen működő horvát nemzetiségi kulturális civil szervezetek képviselőivel. Ezt követően a biztoshelyettes Szentgotthárdon és Felsőszölnökön találkozott a rábavidéki szlovén közösség vezetőivel, képviselőivel valamint a helyi szlovén nyelvű nemzetiségi média (Porabje újság és Radio Monoster) munkatársaival.

 

Találkozó a szlovén szószólóval és az Országos Szlovén Önkormányzat vezetőivel - Felsőszölnök

 

A megyelátogatás általános tapasztalatai a nemzetiségi jogok érvényesülésével kapcsolatban főként a nemzetiségi oktatás, az egyház nemzetiségi identitásőrző szerepe, a helyi többségi médiának a nemzetiségekkel való kapcsolata és a nemzetiségi önkormányzatok hivatalainak működése terén tártak fel megoldandó feladatokat.
A Heves megyei látogatás során a biztossal közös programelemek után a nemzetiségi biztoshelyettes egész napos program keretében Tarnabodon a Máltai Komplex Roma Integrációs Program helyi eredményeivel és kihívásaival ismerkedett meg. Látogatásának második napján találkozott az egri roma, német, lengyel, ruszin és görög nemzetiségi önkormányzatok elnökeivel, majd a gyöngyösi Duránda roma telepet kereste fel, ahol Vecsei Miklóssal és munkatársaival folytatott megbeszélést a Magyar Máltai Szeretszolgálat helyi munkájáról és a Jelenlét program évtizedes gyakorlati tapasztalatairól. A heves megyei látogatás nemzetiségi jogokat érintő tapasztalatai a terület nemzetiségi összetételéből fakadóan főként a roma közösségek oktatási, lakhatási, szociális és foglalkoztatási problémáira mutattak rá.

 

Szakmai megbeszélés a Máltai Jelenlét Program szakmai munkatársaival - Tarnabod

 

Társadalmi szemléletformálás, emberi jogi oktatás

A nemzetiségi biztoshelyettes és titkárságának munkatársai az év folyamán számos alkalommal tartottak előadásokat, illetve végeztek emberi jogi oktatást nem-formális módszerekkel. Ezek közül csupán néhány jellemzőbb példát emelünk ki.
A ternYpe – Nemzetközi Roma Ifjúsági Hálózat a Phiren Amenca Nemzetközi Hálózattal közösen 2016. augusztus 1. és augusztus 6. között szervezte meg Krakkóban és Auschwitzban a  Dik he na Bister! (Nézd, és ne feledd!) elnevezésű rendezvényét, amelynek keretén belül a roma holokauszt nemzetközi évfordulóján megemlékezést, valamint tematikus workshopokat tartottak a részvevőknek. Az eseményen Európa különböző országaiból több mint 350 roma és nem roma fiatal vett részt, akik 20 fős nemzetközi csoportokban facilitátorok segítségével, nem formális oktatási módszerekkel, tematikus workshopokon szerezhettek ismereteket a roma holokausztról, roma ellenállásról, az emberi jogokról, jogvédelmi mechanizmusokról, az aktív állampolgárság szerepéről, valamint eszmecserét folytattak a napjaink kihívását jelentő rasszizmusról és cigányellenességről.   Magyarország különböző részeiről 55 fő érkezett, többségében diákok, valamint a civil közéletben aktív szerepet vállaló fiatalok. A rendezvényen a biztoshelyettes munkatársa facilitátorként vett részt.

 

Dik he na Bister! nemzetközi ifjúsági megemlékezés - Auschwitz-Birkenaui Múzeum

 

A Külgazdasági és Külügyminisztérium 2016. november 17-én és 18-án kilencedik alkalommal rendezte meg a Budapesti Emberi Jogi Fórumot. A rendezvény harmadik panelbeszélgetésének témája az 5 éve elfogadott nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere, az EU Roma Keretstratégia volt. A beszélgetés során szó esett általánosságban a romák európai és globális helyzetéről, a cigányellenesség különböző formáiról, a keretstratégia jelentőségéről, valamint a nemzeti roma stratégiák végrehajtásáról, a stratégia kapcsán felmerült kihívásokról, strukturális problémákról és gyengeségekről, valamint jó példákról és a roma közösségekben rejlő lehetőségekről. A panelbeszélgetésben Izsák-Ndiaye Rita, Husz Dóra, Nicolae Valeriu, Ulicska László, Bernard Rorke vettek részt. A vitát a titkárság munkatársa moderálta.
Az Európa Tanács Ifjúsági Központja 2016. december 10-11-én rendezte meg éves szakmai találkozóját, az Emberi Jogi Fórumot. A december 11-én, a délelőtti panelbeszélgetésben Molnár Bálint, a központ igazgatóhelyettese a meghívott szakértőkkel – így Mircea Cernovval, Galambos Ritával, Havasi Zoltánnal, Bíró Anna-Máriával, Ágoston Lászlóval, és a titkárság munkatársával – az emberi jogi oktatás és a demokratikus állampolgárságra nevelés szerepéről beszélgetett.

„c) figyelemmel kíséri és értékeli a Kormány társadalmi felzárkózásról szóló stratégiája romákat érintő célkitűzéseinek megvalósulását.”

Bár a szabályzat kifejezetten a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia érvényesülésének folyamatos vizsgálatáról rendelkezik, a roma integrációs politika figyelemmel kísérése azonban rendkívül szerteágazó tevékenység. A biztoshelyettes tapasztalatai szerint strukturális problémát jelent többek között, hogy az egyes ágazati szakpolitikai rendelkezések számos alkalommal nem reflektálnak a stratégiában megfogalmazott pozitív célkitűzésekre: az új, illetve módosított jogszabályok a felzárkózás szempontjából semleges, rosszabb esetben negatívan ható rendelkezéseket tartalmaznak. Erre tekintettel az egyes stratégiai dokumentumok mellett minden esetben a teljes jogszabályi környezetet, sőt, a gyakorlati végrehajtást is figyelemmel kell kísérni.
A biztoshelyettes és az érintett kormányzati vezetők között 2016-ban is folyamatos volt a munkakapcsolat: szakértői és vezetői szinten egyaránt sikerült fenntartani, és természetesen fejleszteni a korábban kialakított, rendszeres egyeztetéseken és kölcsönös információáramláson alapuló együttműködést. Továbbra is fennmaradt a kölcsönös bizalmon és konstruktív szakmai együttműködésen alapuló kapcsolat a társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárral és munkatársaival.
Két szakosított konzultációs testület, a Roma Koordinációs Tanács és az Antiszegregációs Kerekasztal ülésein megfigyelőként vett részt a biztoshelyettes, illetve munkatársai, míg az Emberi Jogi Munkacsoport több tematikus munkacsoportjának munkájában önálló résztvevőként volt jelen. Ezek közé tartozott a Romaügyekért felelős Tematikus Munkacsoport mellett a Nemzetiségi Ügyekért, a Véleménynyilvánítás Szabadságáért és az Egyéb Polgári és Politikai Jogokért Felelős Tematikus Munkacsoport
Az integrációs programok megvalósulását a biztoshelyettes megyelátogatásai és helyszíni vizsgálatai során is figyelemmel kíséri, ebben a terepen huzamosabb ideje dolgozó civil szervezetek – így például Magyar Máltai Szeretetszolgálat – segítették.

„f) – h) az átruházott hatáskörben ellátható feladatok köre és
j) – l) a kizárólag közreműködés keretében megvalósítható feladatok köre.”

2015. január 1-jétől, amint arra már a 2015. évi beszámolóban is utaltunk, az AJBH módosított SZMSZ-ének megfelelően új munkamegosztás alakult ki a nemzetiségi jogi területen, így a nemzetiségi biztoshelyettes átruházott hatáskörben eljárva nagyobb önállósággal végezheti a munkáját.
Az alapvető jogok biztosa a feladatok hatékony ellátásának biztosítása érdekében – az alkotmánybírósági indítvány, az önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló indítvány, valamint a jogszabály-véleményezés kivételével – a nemzetiségi jogokkal kapcsolatos egyes ügyek kiadmányozási jogát átruházta helyettesére. Ennek segítségével a biztoshelyettes kiadmányozhatja azokat a dokumentumokat, amelyek egy vizsgálat lefolytatásához szükségesek, valamint – jellemzően az egyes konkrét panaszügyek zárásához kapcsolódóan – az érintett szervek irányában önállóan élhet a veszélyeztető helyzet megszüntetésével kapcsolatos felhívással, az intézkedés kezdeményezésével és az ajánlás kibocsátásának lehetőségével. Ugyanakkor a nemzetiségi vonatkozású jelentéseket a biztos és a nemzetiségi biztoshelyettes minden esetben együttesen kiadmányozzák.
A fent jelzett kivételek esetében a biztoshelyettes közreműködhet a feladatkörével összefüggő jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatában, és az ezzel kapcsolatos indítvány előkészítésében, valamint jogszabályok, illetve más kormányzati előterjesztések tervezeteinek véleményezésében.
A közigazgatási egyeztetés keretében az AJBH-hoz megküldött jogszabályok, illetve stratégiai dokumentumok véleményezése, illetve ennek belső koordinálása a Közjogi Főosztály feladata. A biztoshelyettes azonban részt vesz az észrevételezés folyamatában minden olyan esetben, amikor a dokumentum – akár közvetlen, akár közvetett módon – érinti a nemzetiségi jogokat, illetve a roma integrációs szabályozás valamely elemét. 2016-ban erre 28 esetben került sor, a biztoshelyettesi titkárságra eljuttatott dokumentumok többsége a nemzetiségi köznevelés és közoktatás, valamint az általános gyermekvédelem kérdésköreit érintette.

„e) a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmével kapcsolatosan a  tudomására jutott visszásság esetén a Biztos intézkedését kezdeményezi és készíti elő;  és
i) szükség szerint kezdeményezi a Biztos intézkedését a c), d), e) pontban meghatározott esetekben.”

Azokban az esetekben, amelyeknél nincs lehetőség önálló eljárásra, de szükséges lehet ombudsmani eszközök alkalmazása, a biztoshelyettes kezdeményező és javaslattevő szerepet tölt be.
2016-ban egy konkrét ügyben került sor a speciális kezdeményezési jogosultság alkalmazására. A biztoshelyettes sajtóhíradásokból értesült arról, hogy 2016 júniusában egy nagyközség képviselő-testülete a települési adóról szóló önkormányzati rendeletével egy olyan új közteher bevezetéséről döntött, amelynek célja feltehetően nem az adóbevételek növelése volt, hanem a román állampolgárságú roma vendégmunkások hátrányos megkülönböztetése, hosszú távon pedig a településről való elköltözésük kikényszerítése. Az ügy áttekintésekor megállapítható volt, hogy a rendelettel kapcsolatban több jogalkotási, jogtechnikai és tartalmi aggály is felmerül, amelyek egyaránt érintik a jogbiztonság elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint közvetetten a megalázó, embertelen bánásmód tilalmát és a gyermekek alkotmányos jogait.
Az illetékes kormányhivatal az ombudsman kezdeményezésére felülvizsgálta az érintett rendeletet, majd az önkormányzati intézkedéssel összefüggésben észlelt jogszabálysértésekre tekintettel törvényességi felügyeleti eszköz alkalmazására került sor. Az önkormányzat képviselő-testülete a törvényességi felhívást megtárgyalta és új rendeletet alkotott, a települési adó bevezetésének szándéka azonban a települési önkormányzat részéről továbbra is fennmaradt, így az önkormányzat képviselő-testülete a korábbihoz hasonló tartalmú, új rendeletet alkotott. Ennek egyes rendelkezései, a rendelettervezethez készített előzetes hatásvizsgálat, valamint a képviselő-testület üléséről készült jegyzőkönyvben foglaltak alapján megállapítható, hogy részletszabályok nem felelnek meg az adóztatás céljának, hiszen az adó bevezetése a településen jelentkező negatív hatások csökkentését, a közbiztonsági, közegészségügyi, valamint az illegális munkavállalással kapcsolatos problémák kezelését hivatott szolgálni. Ebből következően a szabályozás tartalma – a hatályon kívül helyezett rendeletben foglaltakhoz hasonlóan – abba az irányba mutat, hogy az adó megfizetése egy viszonylag szűk adózói csoportot, nevezetesen a településen tartózkodó vendégmunkásokat terhelje.
A fentiek miatt a kormányhivatal újabb törvényességi felhívásában kötelezte a képviselő-testületet, hogy a kézbesítést követő 45 napon belül tűzze azt napirendjére, és az új rendeletet helyezze hatályon kívül, illetve a megtett intézkedésről vagy egyet nem értéséről írásban adjon tájékoztatást.

„m) javaslatot tehet a nemzetiségek jogait érintő jogszabályok megalkotására, módosítására.”

Bár erre elvben lehetősége lett volna, a biztoshelyettes közvetlenül, saját hatáskörben nem tett javaslatot a nemzetiségek jogait érintő jogszabályok megalkotására vagy módosítására, közvetett módon azonban folyamatosan közreműködött a joganyag át- és kialakításában. Ebben kiemelt partnerei a nemzetiségi szószólók voltak.
A 2012-ben megújult nemzetiségi képviseleti rendszer kiemelt szereplője az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága lett. Bár a szabályozás tartalmi elemeivel kapcsolatban kezdetben számos szakmai és politikai vita folyt, a gyakorlat bebizonyította, hogy a testület a nemzetiségek érdekeit, illetve jogait érintően törvényalkotást kezdeményező, javaslattevő, véleményező és a kormányzati munkát ellenőrző hatékony intézménye lett az Országgyűlésnek.
A nemzetiségi bizottság több esetben is szakmai megbeszéléseket kezdeményezett a biztoshelyettessel, valamint figyelembe vette és beépítette a biztos és a biztoshelyettes közös jelentéseinek megállapításait az általa kezdeményezett jogalkotási eljárások során.

„n) nemzetközi tevékenységével elősegíti a nemzetiségi jogokkal kapcsolatos hazai intézményrendszer értékeinek bemutatását.”

A nemzetiségi jogterület számos lehetőséget kínál a nemzetközi fellépésre, ráadásul ezek a kapcsolódási pontok komplexebbek, mint sok más alapjogi terület esetén. A nemzetiségek anyaországainak kormányzati és társadalmi szerveivel fontos és szükségszerű a folyamatos kommunikáció a hazai közösségek helyzetének javítása érdekében, másrészt számtalan esetben a nemzetközi kisebbségi jogi sztenderdeket ellenőrző testületek is a biztoshelyettestől kérnek olyan specifikus szakmai információkat, amely munkájukat segíthetik. Ezek a kapcsolatok kölcsönös előnyökkel járnak, hiszen a hazai jogvédelem sok esetben kéz a kézben halad a nemzetközi jogfejlesztő tevékenységgel: más országok vagy testületek eredményei sok esetben közvetlenül is felhasználhatóak munkánk során.
A fentiekre tekintettel a nemzetközi szervezetekkel, szakmai testületekkel, szakértőkkel és képviseleti szervekkel való folyamatos kommunikáció 2016-ban is kiemelt fontosságú volt a biztoshelyettes munkájában, amit jól jelez, hogy a 219 biztoshelyettesi program közül 83 volt nemzetközi vonatkozású, vagyis az összes esemény 38%-. 
Az esetek 61%-ában nemzetközi szervezet munkájával kapcsolatos tevékenység folyt a titkárságon, jellemzően a testületek ellenőrzési mechanizmusainak működéséhez, és a stratégiaalkotáshoz kapcsolódó szakértői szintű együttműködés és tárgyalásos folyamatok keretében. A kapcsolattartás fennmaradó 39%-át az információszolgáltatás és a jogszabályban is deklarált „a hazai intézményrendszer értékeinek bemutatásával” összefüggő munka tette ki. Ez jellemzően személyes találkozók, konferencia-, illetve egyetemi előadások sorozatát jelentette.
A 2015. és 2016. évi adatsorokat összehasonlítva megfigyelhető, hogy jelentősen növekedett az európai uniós intézményekhez kapcsolódó programok száma, amely elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt évben több szervezet is kiemelten foglalkozott az Európában élő romák helyzetével.

A nemzetközi kapcsolatteremtés eszközeit a következő kategóriák szerint mutatjuk be:

  1. külföldi programok;
  2. nemzetközi delegációk fogadása;
  3. hazai rendezésű, nemzetközi tartalmú programokban való közreműködés;
  4. nemzetközi fellépés;
  5. speciális nemzetközi megbízatás.

„o) véleményt nyilváníthat a Nemzetiségi Jogi Osztály tagjainak kinevezése, felmentése és más munkakörbe helyezése tekintetében”

A nemzetiségi jogterület szakmai felelőseként az ombudsmanhelyettes munkáját saját nemzetiségi titkársága és egy, a hivatal eltérő szervezeti egységéhez tartozó nemzetiségi jogi osztály munkatársai segítik. Az összesen 12 fős közösségben 9 jogász és 1 szociális munkás szakember mellett 1 személyi asszisztens és 1 gépkocsivezető dolgozik együtt.
A biztoshelyettes hatáskörébe tartozó feladatok szakmai, adminisztratív és koordinációs előkészítését, valamint a feladatok folyamatos ellátását a nemzetiségi biztoshelyettes titkársága biztosítja. 2016-ban 7 beosztott kolléga dolgozott a szervezeti egységben, közülük ketten félállásban. Velük kapcsolatban a munkáltatói jogokat a biztoshelyettes gyakorolja.
Az Általános Vizsgálati és Nemzetiségi Jogi Főosztály szervezeti egységeként működő nemzetiségi jogi osztály feladata a beadványokkal és vizsgálatokkal kapcsolatos szakmai anyagok előkészítése, valamint a biztoshelyettes információszerző és felvilágosító tevékenységében való aktív közreműködés. 2015-höz képest az osztály létszáma 1 fővel csökkent, 2016-ban már csak 4 fő teljes és 1 fő hat órás munkarendben dolgozó munkatárssal végezte a feladatait. 2017-ben egy eddig tartósan távol lévő kolléga visszatérésével ismét a működéshez optimálisan szükséges számra bővülhet a stáb. A nemzetiségi jogi osztály tagjai felett a munkáltatói jogokat az AJBH főtitkára gyakorolja, kivéve a munkajogviszony létesítésének és megszüntetésének jogát, amely a biztos hatáskörébe tartozik. A biztoshelyettesnek ugyanakkor lehetősége van arra, hogy véleményt nyilvánítson az osztály munkatársainak kinevezésével, felmentésével és más munkakörbe helyezésükkel kapcsolatos döntésekről.

„p) saját szakmai területére vonatkozóan vizsgálati szempontrendszereket és elvi állásfoglalásokat dolgozhat ki”

Mint a nemzetiségi jogi terület szakmai irányítója, az AJBH-ba érkező nemzetiségi tárgyú beadványokat – valamennyi körülmény mérlegelésével – a biztoshelyettes szignálja az egyes szakértő kollégákra, és az ügy átadásakor szükség szerint közvetlenül is konzultál az ügyintézővel a további intézkedésekről. A szakmai irányítás közvetlen eszköze emellett az esetmegbeszélők gyakorlata: a nemzetiségi joggal foglalkozó munkatársak rendszeres találkozóik során közösen is áttekintették az osztály aktuális ügyeit és a konzílium mellett speciális módszertani megoldásokat is kidolgoztak.
A biztoshelyettes jogosult arra is, hogy egyes, a területét érintő kérdések kapcsán elvi állásfoglalásokat adjon ki, ezzel állandó sztenderdeket megállapítva a szélesebb szakmai közösség számára. 2016-ban három ilyen dokumentum született. A biztoshelyettes minden esetben egyedi ügyet elemezve, és a felmerült visszásságokat kibontva adott átfogó jellegű szakmai-módszertani ajánlásokat. A megjelent elvi állásfoglalások:

  • a nemzetközi légijáratok utasainak a beszállást megelőző előzetes repülőtéri ellenőrzéséről (1/2016. állásfoglalás)
  • az emberi méltóság sérelmének objektív és szubjektív körülményeiről, valamint ezek gyakorlati vizsgálatáról (2/2016. állásfoglalás)
  • a nemzetiséghez való tartozás miatti zaklatás objektív és szubjektív körülményeinek vizsgálatáról, valamint annak megelőzési eszközeiről (3/2016. állásfoglalás)

„q) ellátja az egyéb, a törvények vagy a Biztos által meghatározott feladatokat”

A biztoshelyettes a fentieken túl is számos feladatot lát el. Ezek többsége nem jelent napi szintű elfoglaltságot, jellemzően a közjogi státuszból adódó, illetve a kiemelkedő szakmai tudásra és tapasztalatra alapozó, eseti kötelezettségekről van szó.

  • A biztos 2014 júliusában a nemzetiségek védelméért felelős helyettesét jelölte ki arra, az AJBH-ban működő OPCAT Nemzeti Megelőző Mechanizmus és az az ENSZ mellett működő, független szakértőkből álló Megelőzési Albizottság gördülékeny együttműködését és a folyamatos szakmai kapcsolattartását biztosítsa.
  • A nemzetiségi biztoshelyettes minden évben javaslatot tehet a Justitia Regnorum Fundamentum díj egyik díjazottjának személyére. 2016-ban az elismerést Dr. Bindorffer Györgyi, kulturális antropológus és szociológus, az MTA Kisebbségkutató Intézete és az AJBH egykori munkatársa kapta, aki egész életét a magyarországi nemzetiségek, különösen pedig a német közösség kutatásának szentelte.
  • A biztos a fenti feladatok mellett többször is felkérte helyettesét az AJBH általános alapjogvédelmi tevékenységének hazai és nemzetközi képviseletére. Ennek keretében külföldi delegációk fogadására, szakértői tárgyalások lefolytatására és előadások megtartására egyaránt sor került.

 

A nemzetiségi ombudsmanhelyettes tevékenységének részletesebb megismerése érdekében szíves figyelmébe ajánlom az alapvető jogok biztosának tevékenységéről szóló aktuális beszámoló nemzetiségi jogterületet érintő részét.

Aktuális jelentések

Összes