null A Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes közleménye az új elvi állásfoglalásaival kapcsolatban

A Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes közleménye az új elvi állásfoglalásaival kapcsolatban

Budapest, 2020. december – Napjaink egyik legnagyobb kihívása annak elérése, hogy a társadalom tagjainak reakciója az emberi jogok, így különösen a nemzetiségi közösségek tagjai számára biztosított jogok bármilyen megsértése esetén ismereteken alapuló, előítéletektől mentes és megfontolt legyen. E körben a közszereplők felelőssége rendkívül nagy, hiszen megszólalásaikkal a meglévő folyamatokat bármilyen irányban felerősíthetik, személyes példájukkal, megnyilvánulásaikkal hozzájárulhatnak a közbeszéd színvonalának emeléséhez, de a negatív tendenciák felerősödéséhez is – hívja fel a figyelmet frissen kiadott elvi állásfoglalásaiban dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes.

A nemzetiségi biztoshelyettes a Petőfi Irodalmi Ügynökség Hajónapló című műsorában elhangzott, elsősorban a német nemzetiségi közösséget súlyosan sértő kijelentések, valamint a budapesti Roma Holokauszt Emlékmű sorozatos megrongálása nyomán indult eljárásaiban az egyedi ügyek mellett a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés jelenlegi hazai helyzetét, valamint az állami intézmények és közszereplők ezzel kapcsolatos kiemelt felelősségét is komplex módon elemezte. A szakmai javaslatokat is megfogalmazó elvi állásfoglalások az érintett szervek megkeresésével, valamint a jogi és társadalomtudományi háttér részletes feltárásával készültek.

A nagy nyilvánosság előtt elhangzott, a német nemzetiségi közösséget mélyen sértő, ellenük indulatok keltésére is alkalmas műsor kapcsán a nemzetiségi biztoshelyettes megállapította: minden olyan szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulás, amelynek célja valamely társadalmi csoport tagjainak megalázása, zaklatása, velük szemben indulatok keltése vagy a csoport tagjaival szembeni kirekesztés, erőszak kiváltása, gyűlöletbeszédnek tekintendő, amely már nem tartozhat a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos alapjogi védelem körébe. Kiemelte továbbá: napjaink egyik legnagyobb kihívása annak elérése, hogy az emberi jogok, így különösen a nemzetiségi közösségek tagjai számára biztosított jogok bármilyen megsértése esetén a társadalom tagjainak reakciója ismereteken alapuló, előítéletektől mentes és megfontolt legyen. E körben a közszereplők felelőssége rendkívül nagy, hiszen megszólalásaikkal a meglévő folyamatokat bármilyen irányban felerősíthetik, személyes példájukkal, megnyilvánulásaikkal hozzájárulhatnak a közbeszéd színvonalának emeléséhez, de a negatív tendenciák felerősödéséhez is.

A budapesti Roma Holokauszt Emlékmű éveken át ismétlődő megrongálásával kapcsolatos állásfoglalás a méltó és hiteles emlékezetpolitika fontossága mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy a hétköznapok szintjén begyűrűző gyűlöletcselekmények, illetve gyűlöletbeszéd még abban az esetben is rendkívüli veszélyeket hordoznak a társadalmi békével szemben, amennyiben nem érik el a bűncselekmény szintjét, ezért megelőzésük, és a velük szemben történő fellépés közös társadalmi érdek. A gyűlölet motiválta cselekmények kezelésének szükségessége nem csak az áldozatok, illetve az áldozati csoport megvédésének szükségességéből fakad, hanem abból is, hogy megerősítsük: az emberi jogok és a törvények valóban minden egyes állampolgárra nézve egyenlő mértékben érvényesek. A kirekesztéssel és a diszkriminációval szembeni következetes fellépés pedig a társadalmi béke és köznyugalom megteremtésének elengedhetetlen feltétele. 

A két ügy összegzése itt és itt, az elvi állásfoglalások pedig itt és itt olvashatók.