Jelentés a személyszállítási közszolgáltatók számlakiállítási gyakorlatának vizsgálatáról - NJBH
null Jelentés a személyszállítási közszolgáltatók számlakiállítási gyakorlatának vizsgálatáról
Összegzés
Az alapvető jogok biztosa és a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes közös jelentése a személyszállítási közszolgáltatások során végzett számlakiállítási gyakorlat vizsgálatáról az AJB-363/2018. számú ügyben
2017-ben egy alapítvány a Facebook közösségi felületen osztotta meg tapasztalatát a vasúti személyszállítás igénybevétele során felmerült számlaadási gyakorlattal kapcsolatban. Tanoda programja keretében a halmozottan hátrányos helyzetű, roma gyermekek tanulási nehézségeinek és egyéb hátrányainak csökkentésével foglalkozó alapítvány pályázati forrásból alkalmanként kirándulást és táboroztatást szervez a gyermekeknek. Egy ilyen programhoz kapcsolódó utazás lebonyolításakor a MÁV-Start Zrt. megtagadta az alapítvány számára a számlakiállítást, arra hivatkozva, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek részére vásárolt diákjegyek kedvezményes jegynek minősülnek, ezért az alapítvány nevére nem állítható ki számla.
Az ügy – az érintett hátrányos helyzetű, többségében roma gyermekek miatt – közvetetten kapcsolódik a nemzetiségi közösségek jogaihoz, illetve a nemzetiségi alapú diszkriminációhoz is, felvetve az alapjogsérelem és a jogi szabályozásban fennálló visszásság veszélyét.
Az alapvető jogok biztosa és a nemzetiségi biztoshelyettes az ügy minél teljesebb körű megismerése és a felmerült ellentmondások tisztázása érdekében megkeresték a MÁV és az ugyanilyen jellegű személyszállítási tevékenységet végző VOLÁN Egyesület vezérigazgatóját, valamint az ügyben akkor illetékes nemzeti fejlesztési minisztert.
A megkeresett szervek vezetői az utazási kedvezménnyel kapcsolatos hatályos jogszabályok rendelkezéseire hivatkozva indokolták a személyszállítást végző közszolgáltatók jogszerű eljárását a számlakiállítás elutasításakor. Álláspontjuk szerint azokban az esetekben, amikor a közlekedési szolgáltató nem veheti igénybe a szociálpolitikai menetdíj-támogatást, kizárólag teljes árú jegyről lehet számlát kiállítani.
A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezmények köre esélyegyenlőség megteremtését elősegítő támogatásnak tekinthető. Ez a támogatási forma egy ex gratia juttatás, amelyet a jogalkotó életkor, szociális vagy egyéb társadalmi hátrány okán rászoruló személyek részére – általános, illetve meghatározott célú utazásai elérhetősége vagy megkönnyítése céljából – utazási kedvezményként biztosít.
A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet (Kedvezményrendelet) rögzíti, hogy az utazási kedvezmények igénybevételére kizárólag természetes személyek jogosultak. A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvényben (Szsztv.) határozták meg a menetrend szerinti közforgalmú személyszállítási szolgáltatások igénybevételekor államilag biztosított utazási kedvezmények miatt keletkező szolgáltatói bevételkiesés ellentételezésének formáját, a szociálpolitikai menetdíj-kedvezményt. Ezt a közlekedési szolgáltató kizárólagosan a természetes személyek után igényelheti, a korábbi és a jelenlegi szabályozás értelmében az ellentételezésre a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek által vásárolt jegyek, bérletek után főszabály szerint nem tarthatnak igényt. Ez alól az Szsztv. 33. § (4) bekezdése azt a kivételt engedélyezi, hogy a nevelési-oktatási vagy gyermekvédelmi szakellátási feladatot ellátó intézménnyel jogviszonyban álló gyermek, tanuló, ellátott részére a tankerületi központ által fenntartott intézmény esetében a tankerület, egyéb esetben az intézmény vagy annak fenntartója utazási kedvezményt vehet igénybe. Az említett intézmények tehát a közfeladatuk ellátásával összefüggésben, a tanulóik kedvezményes utazásáról kérhetnek számlát, a közlekedési szolgáltatók pedig jogosulttá válnak az ezeket kompenzáló szociálpolitikai menetdíj-kedvezmény igénylésére is.
A kivételek között azonban nem szerepelnek azok a nevelési-oktatási, gyermekvédelmi közfeladatokat ellátó közhasznú társadalmi szervezetek, amelyek a nevelési-oktatási, gyermekvédelmi intézményekhez hasonlóan a közfeladataik ellátása érdekében szeretnének – például a tanodai programban részt vevő – gyermekek részére kedvezményes árú jegyeket, bérleteket vásárolni.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vizsgálat során kifejtett álláspontja szerint a közhasznú feladat-ellátás ellenőrizhetetlensége miatt az Szsztv. 33. § (4) bekezdés c) pontjában foglalt kivételeknek a társadalmi szervezetekre való kiterjesztése a visszaélések lehetőségét teremtené meg.
Az ügyben a biztos és a biztoshelyettes a jogi személyeket, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket érintő kivételek tekintetében szükségesnek tartották az egyenlő bánásmód követelményének vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében ugyanis tilos az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti, olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetés, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek.
Az ex gratia juttatások esetén a jogalkotó széles mozgástérrel rendelkezik, az alkotmányosság feltétele azonban, hogy ésszerű oka legyen az összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok közötti különbségtételnek, jelen esetben ugyanazt a közfeladatot ellátó jogi személyek közötti megkülönböztetésnek. Az alapvető jogok biztosa és a nemzetiségi biztoshelyettes szerint az az érvelés, mely szerint az utazási kedvezményeknek a társadalmi szervezetek általi célhoz kötött igénybevétele nem ellenőrizhető megfelelően, nem fogadható el, hiszen a társadalmi szervezetek gazdálkodásának ellenőrzését részletesen szabályozza a Civiltv, és szükség szerint az Szsztv.-ben, illetve a kapcsolódó jogszabályokban az ellenőrzésre vonatkozóan speciális rendelkezések is meghatározhatók. Mindezekre figyelemmel az alapvető jogok biztosa és a nemzetiségi biztoshelyettes megállapították, hogy a nevelési-oktatási, gyermekvédelmi közfeladatokat ellátó társadalmi szervezetek kizárása a kivételek közül indokolatlan megkülönböztetést eredményez, így a jogalkotó mérlegelése nem felel meg az ex gratia juttatásokkal szemben támasztott alkotmányossági mércének, és az Alaptörvény XV. cikkében rögzített egyenlő bánásmód követelményével összefüggő visszásságot eredményez.
A biztos és a biztoshelyettes a feltárt visszásság orvoslása érdekében felkérték az innovációs és technológiai minisztert, hogy fontolja meg – szükség esetén az érintett miniszterek bevonásával – az Szsztv. 33. § és (4) bekezdésének c) pontjában meghatározott kivételek bővítését, illetve a kapcsolódó jogszabályok szükség szerinti módosítását annak érdekében, hogy a nevelési-oktatási, gyermekvédelmi közfeladatokat ellátó közhasznú társadalmi szervezeteknek is lehetősége legyen a Kedvezményrendeletben jelzett utazási kedvezmények jogszerű igénybevételére.