null 1/2021. számú elvi állásfoglalás egy roma nemzetiségű tanuló nevelési-oktatási és gyermekvédelmi problémáinak vizsgálata kapcsán feltárt egyedi és rendszerszintű hiányosságokról

A nemzetiségi biztoshelyettes elvi állásfoglalást tett közzé egy roma nemzetiségű tanuló nevelési-oktatási és gyermekvédelmi problémáinak vizsgálata kapcsán feltárt egyedi és rendszerszintű hiányosságokról

Az elvi állásfoglalás célja, hogy egy konkrét panasz vizsgálatának tapasztalatait felhasználva felhívja a figyelmet egy roma nemzetiségű, beilleszkedési, magatartási és tanulási nehézségekkel küszködő tanuló fejlesztési nehézségeire, nevelési-oktatási, beilleszkedési problémáira, és az ebből adódó, a szülők és a pedagógusok között kialakult súlyos, szinte kezeletlen konfliktusokra. A konkrét vizsgálati tapasztalatok súlya szükségessé tette olyan észrevételek és javaslatok megfogalmazását is, amelyek más, hasonló problémákkal küszködő gyermekek számára is segítséget nyújthatnak, illetve az érintett intézményeknek, hatóságoknak iránymutatásul szolgálhatnak a későbbiekben.

A panaszos édesanya – jogi képviselői útján, később személyesen – több alkalommal is beadvánnyal fordult az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához, majd a nemzetiségi biztoshelyetteshez a kiskorú gyermeke oktatási és gyermekvédelmi ügyeiben, kifogásolva az érintett nevelés-oktatási intézmények pedagógusainak hozzáállását, diszkriminatív bánásmódját, intézkedéseit. Emellett sérelmezte a családsegítő központ és a gyámhivatal eljárásait, kiemelten a gyermek védelembe vételére vonatkozó intézkedéseket. A beadványozó szerint a köznevelési intézmények, valamint a gyermekjóléti- és gyermekvédelmi szervek sértő és megalázó bánásmódja a roma származásukkal is összefüggésben lehet.

A biztoshelyettes az elvi állásfoglalásában arra törekedett, hogy a konkrét beadvány kapcsán rávilágítson a feltárt rendszerszintű általánosabb problémákra is. 

A biztoshelyettes a rendelkezésre álló dokumentumok áttekintését és elemzését követően megállapította, hogy az első három tanévben (2013/2014. tanévtől a 2015/2016-os tanév végéig) a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő gyermek szakszerű és folyamatos fejlesztésére nem került sor az általános iskolákban. A két érintett általános iskola a gyermek fejlesztésének elmaradását azzal indokolta, hogy a szakértői vizsgálat eredményéről és annak tartalmáról a szülőnek lett volna kötelessége tájékoztatni az általános iskolát. A rendelkezésére álló dokumentumok szerint a tankerületi központ és a két általános iskola vezetői a szülői tájékoztatást megelőzően már tisztában voltak azzal, hogy a nevelési-oktatási problémákkal küszködő gyermek esetében szakértői vélemény készült vagy készül. A biztoshelyettes arra a következtetésre jutott, hogy az érintett általános iskolák a formálisan jogszerű eljárásuk ellenére a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló esetében nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy biztosítsák a gyermek megfelelő fejlődését, fejlesztését. A mulasztásuk sértette a gyermek legjobb érdekének megfelelő eljárás elvét.

A biztoshelyettes az eljárása során azt is áttekintette, hogy a jogi szabályozás hiányos vagy pontatlan volta mennyiben járult hozzá a fenti visszás helyzet kialakulásához.

A konkrét panaszügyben a szabályozási hiányosságok a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő tanuló fejlesztésének átmeneti elmaradásához vezettek, amely sértette a gyermek legjobb érdekének megfelelő eljárás elvét, valamint a gyermek oktatáshoz való alapjogát.

A rendelkezésére álló dokumentumok és adatok alapján megállapítható volt, hogy a magántanulói státusz 2013/2014-es tanév végén történt elrendelésével kapcsolatban a nevelési-oktatási intézmény vezetője jogszerűen járt el. A magatartási problémákkal és tanulási nehézségekkel küszködő, roma nemzetiségű gyermek felmerült gondjainak hosszabb távú megoldását a magántanulói jogviszony létesítése nem segítette elő. Ennek ellenére a későbbiekben a gyermek magatartási, nevelési-oktatási problémáinak kezelésére „megoldásként” mégis csak a magántanulói státuszt alkalmazták. A tanuló 2018/19-es és a 2019/2020-as tanévet is magántanulóként fejezte be, mindkét év végén sikeres osztályozó vizsgát tett. Az eddigi biztoshelyettesi tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy a magántanulói státusz az esetek jelentős részében csak látszólag előnyös megoldás a problémás gyerekek számára. A legtöbb esetben, amennyiben az egyébként is peremhelyzetben lévő gyermek kikerül a köznevelési intézményből, tovább marginalizálódik a helyzete, és csökken az esélye a tanulmányai sikeres befejezésére, illetve a továbbtanulásra.

A biztoshelyettesi álláspont szerint aggályos, hogy a családot gondozó és a gyermek veszélyeztetettségét megszüntetni hivatott szervek, valamint a nevelési-oktatási intézmények között nem jött létre olyan együttműködés és munkamegosztás, amely elősegítette volna a veszélyeztetett gyermek körüli vitás és konfliktussal teli helyzet tényleges rendezését. Mindezekre figyelemmel az elvi állásfoglalás megállapítja, hogy a gyermek védelmére hivatott és köteles hatóságok, intézmények (gyámhatóság, oktatási intézmények, család- és gyermekjóléti központ) a Gyvt. 17. § (3) bekezdésében rögzített együttműködési és tájékoztatási kötelezettségüknek nem tettek maradéktalanul eleget.

Elvi állásfoglalásában a biztoshelyettes jelezte, hogy a panaszbeadványban megfogalmazott szülői sérelmek és a pedagógusok véleménye között fennálló ellentmondások ombudsmani eszközökkel nem oldhatók fel, nem orvosolhatók. Hangsúlyozta azonban annak fontosságát is, hogy az általános iskolákban semmilyen formában, egyetlen szereplő tekintetében se jelenhessen meg a bántalmazás és a megalázó bánásmód.

A biztoshelyettes azt is hangsúlyozta, hogy az elvi állásfoglalás alapjául szolgáló esetet érdemes abból a szempontból is átgondolni és elemezni, hogy milyen formában lehetne a hasonló jellegű problémákkal küszködő gyermekeket és szülőket nagyobb hatékonysággal – a helyi intézményeket, szakértőket jobban bevonva és mozgósítva – támogatni, változtatási, fejlődési lehetőséget biztosítva számukra.

Végezetül a biztoshelyettes az elvi állásfoglalással érintett téma kiemelt jelentőségére tekintettel több, az egyedi üggyel összefüggő, de hasonló helyzetekre egyaránt alkalmazható javaslatokat is megfogalmazott, továbbá megfontolásra javasolta a köznevelésért felelős államtitkárnak a 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet módosítását, annak érdekében, hogy a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő tanulói státusz megállapítása esetén a szülő által felülvizsgálni nem kért szakértői véleményt a szakértői bizottság a gyermeket nevelő nevelési-oktatási intézménynek köteles legyen minden esetben eljuttatni. Továbbá javasolta a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet módosításának megfontolását is olyan módon, hogy beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló átvétele esetén, az átadó nevelési-oktatási intézmény minden esetben köteles legyen eljuttatni az átvevő nevelési-oktatási intézménynek a pedagógiai feladatokat, fejlesztéseket is tartalmazó szakértői véleményt.

Az elvi állásfoglalás teljes szövege itt olvasható.