A nemzetiségi ombudsmanhelyettes közleménye a Nemzetközi Roma Nap alkalmából

Április 8-án világszerte a roma kultúra értékeit ünnepeljük. Idén azonban – csakúgy, mint tavaly, a járvány kitörése idején – érdemes ezt az alkalmat most kivételesen a roma kultúra kiemelt jelentőségének hangsúlyozása mellett arra is felhasználni, hogy felhívjuk a figyelmet a társadalmi szolidaritás szükségességére, elsősorban arra, hogy ezekben a nehéz időkben különösen fontos az egymásra való odafigyelés, a sérülékeny társadalmi csoportok – köztük a roma közösségek – hatékony gyakorlati támogatása.

Pontosan ötven évvel ezelőtt, 1971-ben ezen a napon rendezték meg Londonban az első Roma Világkongresszust, amely a roma identitás formálása és formálódása útján tett első jelentős nemzetközi lépésről és a roma kultúra egyetemes elismeréséről egyaránt szólt. Ennek tiszteletére az ENSZ 1991-ben nyilvánította április 8-át a roma kultúra világnapjává.

A Nemzetközi Roma Nap a hazai roma közösség kultúrájának és identitásvállalásának ünnepe is. Az elmúlt évtizedekben a roma értelmiség, a roma szakemberek új generációja jelent meg, akik most, a világjárvány idején is elméleti vagy gyakorlati hivatások művelőjeként, művészként, lelkészként, pedagógusként, vagy valamely rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagjaként segítik Magyarország fejlődését, vagy éppen a legnehezebb terepen, egészségügyi dolgozóként küzdenek a járvány leküzdésében, életeket mentve. Munkájukkal és kitartásukkal a saját boldogulásuk mellett esélyt teremtenek gyermekeik sorsának szabad és értékalapú meghatározására is.
 
A koronavírus-világjárvány és az emiatt elrendelt rendkívüli intézkedések bizonyosan sokakat késztettek világszemléletük, értékítéleteik vagy épp korábbi előítéleteik átgondolására, felülvizsgálatára. Bízom abban, hogy most, amikor az oltási program előrehaladtával a korlátozó intézkedések feloldása belátható távolságba került, a korábbi „normális” élethez való visszatérés reménye és megszokott életünk folytatása nem fogja egyúttal a korábbi hibáinkhoz való visszatérést jelenteni. A járvány során tapasztalt társadalmi szolidaritás számos lelkesítő megnyilvánulása, a jó példát mutató – roma és nem roma – „mindennapi hőseink” önzetlen tevékenysége mintaként szolgálhat arra, hogy a jövőben még inkább törekedjünk reményt adni és tevékenyen segíteni azoknak, akik ma még nem látják a hátrányos helyzetükből való kitörés lehetőségét.

                                         

                                                                                           Szalayné Sándor Erzsébet
                                                                         nemzetiségi ombudsmanhelyettes, egyetemi tanár