null Bulgária nemzeti ünnepéről emlékezett meg a magyarországi bolgár közösség és a Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes

Bulgária felszabadulásának 142. évfordulója alkalmából a hazai bolgár közösség nagyszabású ünnepségre várta az érdeklődőket az Uránia Nemzeti Filmszínházba, amelyen Szalayné Sándor Erzsébet Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes is beszéddel köszöntötte a jelenlévőket.

A rendezvényt a Bolgár Országos Önkormányzat, a Magyarországi Bolgárok Egyesülete, a Fővárosi Bolgár Kulturális Intézet közösen szervezte, nevükben Muszev Dancso, a BOÖ elnöke értékelte az elmúlt év eseményeit, és a jelenlegi kihívásokat, illetve lehetőségeket, megköszönve a közösség töretlen összetartását és a a bolgár nemzetiségért folytatott lelkes munkát.

Az ünnepség keretében került sor a Március 3-a díj átadására, amelyet idén Deli Levente néptáncos, táncoktató és koreográfus, a Martenica Néptáncegyüttes alapítója és vezetője kapott meg.

Az est idei vendége a világhírű acapella együttes, az Eva Quartett (Gergana Dimitrova, Sofia Kovacseva, Evelina Szpaszova, Daniela Sztoicskova) volt, akik közel egy órás koncertjükkel nyűgözték le a megjelenteket.

A  Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes köszöntő beszéde Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából

Tisztelt egybegyűltek, kedves barátaim!

Nagy örömmel teszek eleget a meghívásnak a Bulgária nemzeti ünnepéről megemlékező rendezvényre – több okból is.

Elsősorban természetesen azért, mert a magyarországi bolgár közösség választott vezetőivel, így elnök úrral és szószóló úrral is sok éves múltra visszatekintő, szoros szakmai kapcsolatokat ápolunk, számos sikeres közös programot valósítottunk már meg, ezért most is szívesen csatlakoztam a bolgár közösség ünnepéhez, hogy megosszam Önökkel néhány gondolatomat a bolgár-magyar együttélés témakörében.

Másodsorban azért örültem e meghívásnak, mert – bár a magyarországi nemzetiségek jogaiért felelős ombudsmanhelyettesként természetesen igyekszem a hazánkban élő valamennyi nemzetiségi közösség sorsát egyformán szívemen viselni – a hazai bolgárok különösen közel állnak hozzám, hiszen az elmúlt évek során olyan összetartó és állhatatos, az identitását, nyelvét, vallását és kulturális hagyományait féltve őrző közösséget ismertem meg Önökben, ami nem csak a Magyarországon élő más nemzetiségek, hanem a többségi társadalom számára is példaértékű lehet.

Harmadsorban pedig – be kell vallanom – számomra a bolgár nemzeti ünnep napja elválaszthatatlan az azt nem sokkal megelőző Martenica ünneptől, ezért a bolgár meghívó megérkezése nekem minden évben azt jelenti, hogy végre vége a hosszú télnek és hamarosan itt a tavasz, ami mindig a megújulás, az újrakezdés, valami friss és új dolog reményét és ígéretét hordozza magában!

Talán az sem véletlen, hogy épp egy tavaszköszöntő ünnep lett az a nap, amikor minden évben rendszeresen találkozunk bolgár barátainkkal, hiszen ez a nap a természet körforgásában és folyamatos megújulásában jelöl ki egy új kezdetet, és biztos vagyok abban, hogy a magyarországi bolgár közösség gerincét adó hajdani bolgárkertész dinasztiák tagjai számára is meghatározó volt ez az ünnep, hiszen a megélhetésük alapját a növénytermesztés, a városok friss zöldséggel és gyümölccsel való ellátása jelentette.

A Martenica tehát a bolgár nép legfontosabb hagyományainak egyike, amit nem csak Bulgáriában hanem szerte a világon megünnepelnek a bolgár közösségek. E szép ünnepe különösen sokat jelent a magyarországi bolgároknak, akik a megújulás jegyében az elmúlt években ünnepelhették a Magyarországi Bolgárok Egyesülete alapításának 100 éves évfordulóját, a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház centenáriumát és a budapesti bolgár iskola alapításának 100. évfordulóját is.

A múltban elért eredményekre építve és a bolgár közösség hitét és elszántságát látva biztos vagyok abban, hogy a magyarországi bolgár közösség folyamatosan megújulva még hosszú ideig képes lesz identitásának megőrzésére.

Annál is inkább biztos vagyok ebben, hiszen az elmúlt több mint száz évben a bolgár közösség akkor is képes volt hagyományainak ápolására, identitásának megőrzésére, amikor erre nem kapott állami támogatást, hanem kizárólag a közösség tagjainak adományaiból tette mindezt. Meggyőződésem, hogy a bolgárság titka az, hogy az ősök ereje és szabadságvágya a közösség mai tagjaiban is munkál, és a magyar társadalom befogadókészségével együtt így vált lehetővé a bolgár közösség boldogulása, kettős identitásuk ápolása: bolgárként a választott hazában.

A tavaszköszöntés ünnepét azonban hamarosan követi március 3-án Bulgária nemzeti ünnepe, az oszmán uralom alóli felszabadulás napja. Ehhez kapcsolódva nem feledkezhetünk meg a bolgár ortodox egyház szerepéről, amely az oszmán uralom évszázadai alatt a kereszténység megőrzésével egyben a bolgár nemzet fennmaradását is biztosította. Így nem meglepő az sem, hogy a hit a magyarországi bolgár közösség számára is sokat jelentett és identitásuk fontos elemét képezte. A Magyarországi Bolgárok Egyesülete első elnökének, Lazar Ivanovnak szavaival: „A jövőt nem csak kapával lehet építeni, hanem nyitott szemmel és Istenbe vetett hittel.”

Az ortodox egyháznak a bolgár történelemben betöltött szerepe a bolgár-magyar kapcsolatokban is kitörölhetetlen nyomot hagyott: a magyar Országgyűlés 2016-ban úgy döntött, hogy október 19-ét a bolgár-magyar barátság napjává nyilvánítja, ugyanis a bolgár egyház ezen a napon Rilai Szent Jánosra emlékezik, akinek elrabolt ereklyéit III. Béla magyar király foglaltatta aranyba, és küldte Szófiába a bolgár nép iránti tisztelet jeleként.

Ezer szálon kötődik és fonódik össze tehát a bolgár és a magyar nép története, amelynek legújabb fejezete szerencsére bizakodásra ad okot: mindkét nemzet otthonra lelt az Európa népeit a nemzeti identitásnál magasabb szinten egyesítő Európai Unióban, így minden reményünk megvan arra, hogy a két nép barátságának hagyományaira építve mind az egyedi, mind pedig a közös értékeink megjelennek – és meg is maradnak – egy egységes és sokszínű Európa értékei között.

Elhangzott: 2020. március 1., Uránia Nemzeti Filmszínház