EGYENLŐ BÁNÁSMÓDÉRT FELELŐS FŐIGAZGATÓSÁG

A diszkrimináció típusai

Az egyenlő bánásmód követelményének sérelme megvalósulhat közvetlen hátrányos megkülönböztetés, közvetett hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, jogellenes elkülönítés (szegregáció) és megtorlás formájában.

Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha egy személyt vagy csoportot valamely valós vagy vélt védett tulajdonsága miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne. Közvetlen hátrányos megkülönböztetés az a mulasztás is, ha valamely védett tulajdonsággal rendelkező (pl. fogyatékos) személyek esélyegyenlőségének megvalósítása érdekében jogszabály kötelezettséget ír elő (például akadálymentesítést, sajátos nevelési igényű gyermek számára fejlesztést), és annak az arra kötelezett nem tesz eleget.

Közvetett hátrányos megkülönböztetés a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő és látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely valamely védett tulajdonsággal rendelkező személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport volt, van, vagy lenne.

Zaklatást valósít meg az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek valamely védett tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása az adott személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.

Jogellenes elkülönítésről van szó, ha valamely védett tulajdonság alapján egyes személyeket, vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától – anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné – elkülönítenek.

Megtorlást valósít meg az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.

Az egyenlő bánásmód követelménye érvényesítésének legjellemzőbb területei a foglalkoztatás, a szociális biztonság, az egészségügy, a lakhatás, az oktatás, az áruk forgalmazása és a szolgáltatások igénybevétele. 

Fontos, hogy nem minden védett tulajdonságon alapuló hátrányokozás sérti az egyenlő bánásmód követelményét, törvény ún. kimentési szabályokat is tartalmaz. Így az Ebktv. 7. § (2) bekezdése szerint nem diszkriminatív az a rendelkezés, amely

a) a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos,

b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.

Ez a kimentési szabály nem alkalmazható azonban a faji hovatartozáson, bőrszínen, nemzetiségen, valamint nemzetiséghez való tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés, valamint jogellenes elkülönítés esetében (Ebktv. 7. § (3) bekezdés).

A foglalkoztatás körében nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az alkalmazáskor a munka vagy a munkakörülmények természete alapján indokolt, tényleges és meghatározó szakmai feltételre alapított, jogszerű célt követő és azzal arányos megkülönböztetés, illetve a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés (Ebktv. 22. § (1) bekezdés). A munka díjazásával kapcsolatban azonban a nemen, a faji hovatartozáson, bőrszínen, nemzetiségen, valamint nemzetiséghez való tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést nem lehet kimenteni (Ebktv. 22. § (2) bekezdés)

Végezetül az előnyben részesítés is igazolhatja a védett tulajdonságon alapuló különbségtételt, ennek részletes szabályait az Ebktv. 11. §-a tartalmazza.  Ennek alapján nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha az törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, vagy a párt ügyintéző és képviseleti szervének megválasztása, valamint a pártnak a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott választásokon történő jelöltállítása során a párt alapszabályában meghatározott módon érvényesül. Fontos azonban, hogy az előnyben részesítő rendelkezés nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.