Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A környezetvédelmi világnap alkalmából az alapvető jogok biztosa és a jövő nemzedékek szószólója érdemi párbeszédet sürget a társadalom különböző érdekcsoportjai között, hogy megfelelő, természetközeli megoldásokat találjunk a hazánk területén átfolyó, valamint itt lehulló vizek összegyűjtésére és tározására földterületeink helyreállítása, valamint az elsivatagosodással és aszállyal szembeni ellenállóképességének növelése érdekében.

Az ENSZ Közgyűlése több mint fél évszázada jelölte ki június 5-ét környezetvédelmi világnapnak, melyet 1973 óta minden évben megünneplünk. Napjainkban az esemény lehetőséget ad arra, hogy többek között olyan környezetvédelmi problémákra hívja fel a figyelmet, mint a levegőszennyezés, a vadon élő fajok illegális kereskedelme, a fenntartható fogyasztás, élelmiszerbiztonság vagy a műanyagok jelentette környezetszennyezés. Az idei év témája – kapcsolódva az ENSZ elsivatagosodás és aszályok elleni küzdelemről szóló egyezménye elfogadásának 30. évfordulójához – a földterületek helyreállítása, valamint az elsivatagosodással és aszályokkal szembeni ellenállóképesség növelése. Az ehhez kapcsolódó szlogen: „A mi földünk. A mi jövőnk. A mi nemzedékünk állítja helyre.”

Bolygónk fajainak közel 60%-a él a talajban, melynek következtében ez a legváltozatosabb élőhely. Az egészséges talajok jelentős mennyiségű szén-dioxid és víz megkötésére képesek, támogatva az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. A sivatagok, melyek minden kontinensen megtalálhatók, a bolygó szárazföldi területeinek jelenleg húsz százalékát foglalják el, és területük egyre csak növekszik. E területek sem lakatlanok, számos fajnak adnak otthont, azonban az emberi civilizáció számára komoly korlátot jelentenek. Sikeres példák – mint a nagy zöld fal kezdeményezés a Száhel-övezetben – bizonyítják ugyanakkor, hogy még a sivatagtól is lehet területeket visszahódítani.

Hazánk az éghajlatváltozásnak fokozottan kitett régióban helyezkedik el. Bár a sivatagok kritériumát jelentő 200 milliméternél jóval több csapadék esik éves átlagban, ennek egyenlőtlen a tér- és időbeli eloszlása, valamint a folyamatosan csökkenő talajvízszint miatt az ország területének 13 százalékát fenyegeti az elsivatagosodás veszélye. A Duna-Tisza között elterülő Homokhátság 2020 óta hivatalosan is félsivatagnak számít, mivel ezen a területen több víz párolog el és távozik egyéb csatornákon, mint amennyi csapadék hullik. 

Hazai megújuló vízkészletünk 94%-a külföldről érkezik, s csupán 6%-a – a lehulló és elpárolgó csapadék különbsége – belső eredetű. Így bár teljes megújuló vízkészletünk egy főre vetítve a hetedik legmagasabb az Unióban, belső megújuló vízkészletünk viszont a második legalacsonyabb. Egy főre eső 621 köbméteres értéke pedig kifejezetten vízhiányos állapotnak számít a nemzetközi sztenderdek alapján. Ráadásul a befolyó vizeket sem hasznosítjuk jól. Hazánk vízmérlege tartósan negatív, azaz évről-évre 5-7 köbkilométerrel több víz távozik az országból, mint ami befolyik. Az elmúlt évtizedek azon szemlélete tehát, mely szerint a vizeket minél előbb el kell vezetni egy területről, tovább már nem tartható, helyette leginkább a természetes vízmegtartó megoldásokat kell előtérbe helyezni. Keresnünk kell az ár- és belvizekkel szembeni védekezés új módozatait. Gyökeres szemléletváltásra van szükség a társadalom minden csoportjában, hogy a jövőben az ország alkalmazkodni tudjon a változó éghajlat következtében megváltozó csapadékviszonyokhoz és visszafordítsuk az elsivatagosodás folyamatát.

Ígéretes kísérletek folynak szerte az országban a vízmegtartás területén, melyek széles körben történő megismertetése, a tapasztalatok megosztása támogathatja a minél gyorsabb társadalmi szemléletváltást. Az alapvető jogok biztosa és a szószóló arra emlékeztetnek, hogy az Alaptörvény P) cikke alapján a vízkészlet a nemzet közös örökségét képezi, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése érdekében minél többet meg kell tartanunk a hazánkon átfolyó, valamint az itt lehulló vizekből. A legjobb mód a talajban történő tárolás, éppen ezért a természetalapú vízmegtartási alternatívákat érdemes előnyben részesíteni. Ezek olyan, az élővilágból kölcsönzött praktikákon alapulnak, melyek – túlmutatva az akut problémák kezelésén – tartós megoldásokat kínálnak az ökológiai környezet számára. E lehetőségek megtalálásához és kivitelezéséhez érdemi párbeszédre van szükség a társadalom különböző érdekcsoportjai között, hogy kölcsönösen előnyös intézkedések születhessenek. A probléma és a megoldás nem szűkíthető le a mezőgazdaság területére, ide tartoznak a jobb vízgazdálkodást célzó intézkedések, a természeti tájak, az időszakosan vízzel borított területek regenerálása, vagy akár a tudatos erdőgazdálkodás az erdő vízmegkötő képességének növelése érdekében és a településeken az esővizek összegyűjtése, felhasználása.

A környezetvédelmi világnap idei mottója szerint mi vagyunk az a nemzedék, mely még esélyt kapott, hogy helyrehozza a múltban elkövetett hibákat vagy enyhítse azok hatásait. Keressük együtt a megoldásokat, és tegyünk közösen területeink helyreállítása, élhetőbbé tétele érdekében!