Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

1992 óta minden évben október 10-én ünnepeljük a közegészségügy sajátos részterületének, a lelki egészségvédelemnek a napját. Az állampolgárok testi-lelki jóléte, azaz a mentálhigiéné fogalmának kialakulása az 1900-as évek elejére tehető Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. E fogalmon napjainkban nem a betegség hiányát értjük és nem is a pszichiátriai és pszichoterápiás gondozás egy speciális módszerét, hanem a mentális és szociális jólétet, a mindennapi élethez és a sikeres életvezetéshez szükséges általános egészségi állapotot, az egyének és közösségek fizikai és lelki teherbíró képességét és az ehhez szükséges készségek fejlesztését. A lelki egészségvédelem tehát az egész társadalomra hatással van, gondozást és megelőzést egyaránt biztosító intézményrendszere ma Magyarországon az Egészségfejlesztési Irodák hálózatán keresztül érhető el, ami különösen a kistelepülésen élők szociális és egészségügyi problémáinak feltérképezésében bizonyulhat úttörő jelentőségűnek. 

Magyarországon több szociológiai kutatás is kimutatta, hogy a nehéz élethelyzetben élő társadalmi csoportok tagjainak testi-lelki egészségi állapota elmarad a jobb körülmények között élőkétől, ami különösen a rossz érdekérvényesítő képességük miatt hátrányos helyzetben levő, sérülékeny és kiszolgáltatott csoportok esetében jelent súlyos problémát. Az alapvető jogok biztosa a tevékenységének kereteit meghatározó törvény betűjének és szellemiségének megfelelően megkülönböztetett figyelmet fordít a különösen veszélyeztetett csoportok jogainak védelmére. 

Székely László alapjogi biztos – miként hivatali elődei is – a hazai pszichiátriai ellátást vizsgáló jelentéseiben hangsúlyozta, hogy a beteg, egészségügyi ellátásra szoruló személyek e helyzetüknél fogva eleve kiszolgáltatott, nem egy esetben alárendelt helyzetben vannak az egészségügyi intézményekkel szemben, így a jogaik különösen sérülékenyek. Mindebből következően az államtól nemcsak az egészségügyi intézményrendszer fenntartása és működtetése várható el; alkotmányos kötelezettsége kiterjed az egészségügyi ellátásra szoruló személyek alapvető jogainak védelmére is. Az ombudsman több alkalommal is felhívta a figyelmet, hogy ezek az állampolgárok állapotukból fakadóan kevésbé tudnak önállóan élni a jogaikkal, ezért indokolt, hogy esetükben támogatással érvényesüljön az egyenlő esélyű hozzáférés elve az egészségügyi szolgáltatások megszervezése, így a lelki egészség megőrzését célzó terápiás lehetőségek rendszerének kialakítása során is.