Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A közfoglalkoztatási programok megvalósítása kapcsán kifejezetten a megyét érintő, specifikus jellegű visszásságok nincsenek Jász-Nagykun-Szolnok megyében – állapította meg az alapvető jogok biztosának vizsgálata. Ugyanakkor viszont az ombudsman jelentése több olyan akut, rendszerszintű működési zavarra, rugalmatlanságra, a kiszámíthatatlanságot magában hordozó elemre hívja fel a figyelmet, amely országosan is érzékelhető. Ilyen egyebek között a helyi igényeket figyelmen kívül hagyó képzés, vagy például az a szabályozás, amely nem engedi meg a jól dolgozó, vagy szakképzett közfoglalkoztatott anyagi elismerését.

A vizsgálat feltárta, hogy az álláskeresők többsége jellemzően alulmotivált, nem érdekelt abban, hogy munkát vállaljon az elsődleges munkaerőpiacon. Minél többször került be valaki a közfoglalkoztatásba, annál kisebb az esélye, hogy a munkaerőpiacon elhelyezkedjen. Az ombudsman jelezte, hogy a helyszíni vizsgálatai során látott motivációs célú, sikeres és népszerű kezdeményezések nem a közfoglalkoztatási programhoz kapcsolódó, központi szervezésű és irányítású programok, hanem egyedi, az egyes közfoglalkoztatók által kitalált, létrehozott és működtetett „jó gyakorlatok". A biztos szerint szükséges a működő munkaerőpiaci szolgáltatások átgondolása, újszerű tartalommal történő kitöltése, az eltérő helyzetben lévő csoportokat pedig indokolt volna differenciáltan megközelíteni. A jelentés szerint első lépésként elő kellene segíteni az inaktív rétegek bevonását, felkészítését a közfoglalkoztatási programokra. Így azok esetében, akik nem kerülnek be a közfoglalkoztatási programba, elsősorban a munkavégzési, munkakeresési motivációkat kellene megerősíteni. Akik azonban már részt vesznek valamilyen programban, azoknak más szintű felkészültséget, megközelítést igénylő szolgáltatást kellene nyújtani, hiszen esetükben elsődlegesen az adott programokon belül, a munkakörükhöz, feladatukhoz kötődő motivációt, fejlődési igényt kell kialakítani.  Végezetül a már kialakított munkakészségekre építve – a „harmadik szinten" – az elsődleges munkaerő-piacra történő kilépést elősegítő szolgáltatásokat kellene biztosítani.

A 2013/2014 évi „Téli közfoglalkoztatási program" során 2013 decembere és 2014 márciusa között országosan csaknem százezer halmozottan hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű álláskeresőt részesítettek elsősorban alapkompetencia-, kompetenciafejlesztő- és felzárkóztató képzésben. 2015-ben azonban nem indult az előző évihez hasonló, nagy létszámú képzési program, inkább a helyi, települési közfoglalkoztatási programokhoz igazodó, betanító és szakképzésekre került sor. A biztos kiemelte, hogy a képzések megszervezésekor figyelembe kellene venni a helyi elsődleges munkaerőpiac szükségleteit. Az ilyen, helyben érzékelhető igényekre épülő képzések ugyanis a közfoglalkoztatás öncélú újratermelődése helyett valóban a továbblépést segíthetnék a közfoglalkoztatott létből - a munka világának első lépcsőfokáról - az elsődleges munkaerőpiac felé.

A vizsgálat másik fontos megállapítása szerint aggályos az a szabályozás, amelynek következményeként a közfoglalkoztatóknak nincs lehetőségük a jól dolgozó közfoglalkoztatottak átlagon felüli munkateljesítményének, illetve szaktudásának anyagi elismerésére, magasabb bérezésére, jutalmazására vagy kvalifikáltabb munkakörbe helyezésére. Súlyos gond az is, hogy az OKJ-s végzettséggel rendelkező közfoglalkoztatottak nem kaphatnak magasabb összegű munkabért. Emellett nem fizethetnek utazási költségtérítést azon közfoglalkoztatottaknak, akik a lakóhelyük közigazgatási határán belül dolgoznak, de jelentős távolságot kell megtenniük a munkahelyükre. A biztos megállapította, hogy a szabályozás a közfoglalkoztatási béren és garantált béren, illetve az ezekhez kapcsolódó munkavezetői béreken kívül nem ismer további bérezési kategóriákat. Az alapvető jogok biztosa szerint ez a szabályozási környezet nem csupán a közfoglalkoztatás célját kérdőjelezi meg, hanem tovább erősíti a közfoglalkoztatottak kiszolgáltatottságát, hiszen nem biztosít számukra jobb munkavégzésre motiváló erőt.

Székely László alapjogi biztos felkérte a belügyminisztert, hogy a nemzetgazdasági miniszterrel együttműködve gondoskodjon arról, hogy a közfoglalkoztatási programok keretében és azok mellett az aktív munkaerő-piaci eszközök segítségével induljanak olyan szolgáltatások, támogatások, amelyek személyre szabottan támogatják az álláskeresők munkaszocializációját és elhelyezkedését. Kezdeményezte, hogy a kormányrendeleti szabályok módosításával teremtsék meg annak lehetőségét, hogy a közfoglalkoztatók megfelelően díjazni tudják a kiemelkedő munkát végző vagy megfelelő szakképzettséggel rendelkező közfoglalkoztatottak teljesítményét. Végül arra kérte a minisztert, hogy kezdeményezzék, hogy a jövőben azok a közfoglalkoztatottak is részesülhessenek utazási költségtérítésben, akik a lakóhelyük közigazgatási határán belül, de attól jelentős távolságra végzik a munkájukat és saját költségükön kénytelenek munkába járni.